Tényleg hányinger!

Azt írtam korábban, hogy Magyar Péterről egy szót sem szólok a választásokig – és ezt továbbra is tartom. Nem érdekelt az interjú sem, de végül félfüllel meghallgattam – Szily Nóra miatt. És mert szeretek „képben lenni”!

Aztán jött az a komment, amit az ex igazságügyi miniszter tett, midőn megosztotta az interjút, amiről neki ez az egyetlen szó jutott eszébe: hányinger!

Nos, egyetértünk! Épp csak a címzése más: számomra az a (finoman kifejezve) hányinger, amit ez a valaha jobb poszton létező hölgy produkál!

Az emberek általában azért házasodnak, mert szeretik egymást. És ugyanezért hoznak létre utódokat is. Hármat pláne! Jó, mostanában a CSOK miatt is, de azt most hagyjuk. Aztán van az úgy, hogy megváltozik valami, és kenyértörésre kerül sor… – ez teljesen normális! (Megjegyzem: ha hozzámentem valakihez, aki felé a váláskor dobált jelzős szerkezeteknek csak a fele is igaz, az bizony engem minősít! Ha még gyereket is szültem neki… pláne hármat… Vagy ennyire idióta voltam, vagy ezt hoztam ki belőle!)

Körülöttem is sokan mentek szét, sőt: magam is elváltam hirtelen. Négy gyerekem van, de eszembe nem jutna, hogy a Facebook idővonalát az ex férjem ócsárlásával töltsem meg! Igazság szerint arról sem írtam – pedig elég gyakran írok mindenféléről – hogy elváltam! Mert ez magánügy… Nem tartozik másra! Akit érint, az tudja!

Oké, vannak a közszereplők, akikre szerintem ez ugyanúgy érvényes kéne legyen, de a bulvármédia másképp gondolja. Épp ezért azt gondolom, hogy nekik sokkal nagyobb felelősségük van, hogy mit és hogyan kommunikálnak a magánéletükről! Különösen, ha nem popsztárként, hanem rangos pozíciót betöltve válik valaki ismertté! Sokan követik őket, nem csak a közösségi portálon, de a valóságban is. Példakép-szerűek, ha így jobban érthető – bár bevallom, számomra azért ez a fogalom kicsit mást takar.

Én mindenesetre próbálom a viselkedésemmel is (mert ez a leghatékonyabb) arra tanítani a gyermekeimet: nem dobálózunk a szarral, házon belül különösen nem, de házon kívül sem árt tudni, hogy az eldobott termék vagy talál, vagy nem – de a dobó kezünk biztosan szaros lesz tőle!

Családon belül is akadnak válások, sajnos ilyen az élet! És nem győzöm hangsúlyozni, hogy bárki bármit tesz vagy mond: a gyereknek az apja és az anyja ugyanaz marad, egy egész életen át! Részint elkerülhetetlenek a közös találkozások egy ballagáson, esküvőn… részint azzal a zsákkal kell megoldja az életét, amit otthonról hoz – nem mindegy, mekkora köveket pakolunk bele!

Megkérdezném – már ha lenne lehetőség kérdezni, de az ugye: nem fér bele –, hogy egyetlen percre is végiggondolta-e valamikor a (nem túlzottan) tisztelt ex-miniszterasszony, hogy ezek a megnyilvánulásai hogyan hatnak a gyerekeire? A leendő unokáira? Vagy ez nem annyira fontos, mint a hatalmát féltő párt elvárása?

Persze, mit is várok egy egykori igazságügyi minisztertől, aki saját (számomra ugyan megkérdőjelezhető, de az egy másik történet) bevallása szerint maga is bántalmazó kapcsolatban élt, még ha erről rendre mást kommunikált is korábban, és bár ő volt, aki nőként posztjánál fogva végre tehetett volna valamit, ami segíthette volna vélt vagy valós sorstársak sokaságának életét – ám ő akkor is a pártja mantráját tartotta fontosabbnak…

Hányinger, hányinger hátán…

Én azért egy kicsit mégis hálás vagyok, mert példáján keresztül tovább tudom a családban demonstrálni: látjátok, mindegy, hogy szörnyeteg vagy sem – de a gyerekeket nem hozzuk ilyen helyzetbe, mert az hányinger! És nem pakoljuk tele ilyen dolgokkal a hátizsákjukat, mert az igazságot úgyis átlátják maguktól, ha itt az ideje, az is épp elég megterhelő tud lenni. Ráadásul egykor szeretted annyira, hogy apává és anyává váljatok. És ez nem olyan, mint egy visszavonható miniszteri kinevezés: ez egy életen át kötelez!