Egész úton hazafelé azon gondolkodám…

…miként jött a névváltás ötlete a Petőfi laktanyán! Azután kicsit megnyugodtam: ezt már biztosan a béke szele fújta felénk… Talán legalább nálunk véget érhet a háborús vészhelyzet! Legalábbis a „hadügynek” úgy tűnik, immár az lett a legfőbb gondja, hogy (sok más átnevezés mellett, amelyeket bizonyára az Ellenség megtévesztése végett csináltak) a „Petőfi 200” évforduló alkalmából átnevezze a mindenki számára híres-hírhedt Petőfi laktanyát!

Az új névadó Mária Terézia lett, aki – a hivatalos indoklás szerint – arról nevezetes, hogy büszkén küldte hadba fiait, hogy védjék a hazát! Derék dolog! Hősies! És ebben a megállapításban most kivételesen semmi irónia nincs: minden tiszteletem azok felé, akik akár életüket is áldozzák hazájukért! Mondjuk a Rákóczi család sarjai talán nem értékelik annyira ezt a névcserét, de hát nem lehet mindenkinek megfelelni… Mária országát Mária Terézia szellemében védik!

De vajon mivel győzte meg a magasrangú hölgy szelleme hadunk nagyjait, hogy jó lesz ez az új név? A tizenhat gyermek szülésével? A kettős VÁM-mal? Netán azzal, hogy utálta az eretnekeket? Vagy hogy megpróbálta kiűzni a zsidókat az országból? Mert hogy nem az oktatáshoz való viszonyulása miatt lett példaképértékű névadó, az bizonyos… – erre az idei szeptember önmagában igazolást biztosít!

Mondjuk, azért Petőfi nem tudom, odafentről nézve hogyan ítélheti meg a helyzetét: még mindig helyesnek tartja-e, hogy tolla helyett fegyvert ragadott ezért a hazáért… – különösen annak függvényében, hogy mára hol tart a világ, s benne különösképp a mi hazánk?!? Ma is büszkén vonulna a harctérre? És mit szólhat ahhoz, hogy éppen a róla szóló évet választották ahhoz, hogy sok-sok évtized után lekerüljön a neve egy országos intézményről?

Nem, nem a múzeumról, csak a laktanyáról! Egyelőre…

Bár… ami annak szellemiségét mostanában jellemzi – talán ott is találóbb lenne Mária Terézia!