…oda az igazság! – Istenem, hányszor hallottam ezt nagyanyámtól, ha gyerekként igazságtalannak vélt dolgot reklamáltam! Sokáig nem is értettem, mit jelent, de ahogy megtanultam olvasni, eljutottak hozzám Mátyás királyunk legendás történetei. Némelyikre még ma is emlékszem, vicces, tanulságos történetek voltak… szerettem őket!
Egy időre talán el is hittem, hogy volt valaha egy királyunk, akinek uralkodása alatt jó lehetett embernek lenni, hiszen igazságosságának híre még évszázadok múlva is fennmaradt! Csakhogy aztán felnőttem! A meséket, legendákat ma is szeretem, de megtanultam, hogy bármit hallok, bármit látok – legyen az mese, vagy a hírek – amit nem magam tapasztaltam, azt kérdőjelezzem meg…
Ez a sors nem kerülte el Hunyadi Mátyást sem, pedig ő maga – és nem kevésbé ismert családja – a kedvenceim közé tartoztak irodalmi és történelmi ismereteim alapján egyaránt. Csak hát ugye ezek a kérdőjelek… És valóban: kiderült, hogy annyira azért nem volt igazságos, a történetek leginkább kitaláltak, és inkább csak az utókor állította be Mátyás királyt az igazság bajnokaként. Persze, sajnos nem éltem ebben a korban, így a történészek cáfolatát is megkérdőjeleztem… Végül azzal zártam le magamban a kérdést, hogy – ellentétben a mai vezetőkkel – az vitathatatlan tény, hogy országunk fejlődéséért, nagyságáért rengeteget tett!Így elfogadtam igazinak a mesék Mátyás királyát, és fütyültem a történészekre: nem engedtem, hogy lerombolják a bennem élő képet!
Szegény nagyanyám már rég nem vágja fejemhez az ismert szólást, és én beértem annyival, hogy nem növeltem tovább a megkérdőjelezett hírnevet – inkább kedvenc királyom egyéb nagyságaira koncentráltam. Azután egyszerre csak megvilágosodtam… ma délután hirtelen új értelmet nyert az egész! Épp egy történelmi tény körülményeire vetettem ki kérdőjeleimet – a Trianoni (hmm) szerződés aláírásának részletei kapcsán – és azon gondolkodtam, hogy meg kellene lesni az eredeti okiratot, vagy méginkább visszarepülni az időben…
Talán ezért (talán az ordító igazságtalanságok okán) vontam párhuzamot Mátyás király korával… És az jutott eszembe, hogy Mátyás híres könyvtára bizonyára sok igazságot rejtett… – amit akkoriban nem volt divat nyolcvan évre titkosítani – ám életében elkövetett egy nagy hibát: nem vette komolyan a törökök jelentette veszélyt! Ez azután a halálát követő kisebb csetepatékban hol a magyar urak osztogatását, hol a törökök fosztogatását eredményezte a mesés, pótolhatatlan kincseket, titkokat és igazságokat rejtő könyvtár számára! Persze, ennek Trianonhoz nem sok köze van…
Hacsak az nem, hogy Mátyás – kinek hadát nyögte Bécsnek büszke vára – halála után nem csak az igazság lett oda, hanem az ország is: sikeresen háromfelé szakadt a korábban hol a magyarok nyilaitól, hol a Feketeseregtől rettegett Magyarország!
Jut eszembe: egy Királyi Magyarországra, egy Erdélyi Fejedelemségre és egy Hódoltságra… Csak mondom… Nem mintha Deja Vum lenne, hisz a török ma nem fenyegeti Európát, Erdély épp nem törekszik önálló fejedelemség lenni, és nincs királyunk!
Még.
