Metróval szállni élvezet…?

fenykep0144_0.jpg

Újból járnak a felújított 3-as metrók – hirdeti boldogan a Zoom.hu portál. Örülni kéne?

Talán! Már annak is örülhetünk, ha jár valami, és az nem füstöl el, nem lyukad ki alattunk! És boldogok vagyunk, mert már négyesünk is van! Rekordlassúsággal, rekordáron, rekord-rondán – ha van ilyen –, de van!

Boldogan vesszük a méregdrága jegyet, és bérletet rá – nem is tehetünk mást: a metrón nincs lógás! – és préselődünk fel a hajdan egymást érő, mostanra azért ritkábban járó roncsokra, hogy a BKK járatain préselődve, felár nélkül vehessünk részt szauna-programjukon!

De nem ez az egyetlen szolgáltatásuk: lehet tippelős játékot is játszani rajta! Valaha volt a „befut-e a szerelvény” játék, majd a „ma melyik megállónál füstöl el?” játék, és megesett, hogy a „ki talál ki elsőnek az alagútból” játékra invitálták a munkába igyekvőket…

20160927metro-metroszerelvenyek-felujitott-metroszerelvenyek-a2.jpg

Hosszú volt a cirkuszok sora, míg megszületett a döntés: új vagonok kellenek! Na nem a technikai állapotok miatt húzódott, hiszen a hétköznapok extrémsportjává lehetett volna kinevezni a metróval való munkába járást! És pénz is mindig arra van, amire döntés – de pont a döntéssel volt baj: nehéz lehet úgy meghozni, ha észszerűség helyett az a két fő szempont, hogy az ellenzéknek az orra alá lehessen fröcsögni vele, és a zsebek érdekeltségének megfeleljen! Márpedig – nem csak a metró szerelvények kapcsán – Magyarországon ez a két fő szempont, bármiről döntenek és bárki kormányozza épp az országot!

A lényeg: megérkeztek az új – na jó: használt, de felújított, nekünk új! – vagonok! Boldogság… – lehetne, de csak vicc lett: már az első nap leállt a forgalom velük! Pánikra semmi ok, lesz ez még jobb is – mondták az okosok, és igazuk lett: ha műszakilag nem is lett jobb, de mindenképp szórakoztatóbbá vált! A „ma merre nyílnak az ajtók” játék például különösen nagy sikert aratott…

De most már tényleg jó lesz – olvashattuk: bevonták őket és átvizsgálták, megjavították, leellenőrizték, és ma végre újra forgalomba helyezték a szupervagonokat!

Hogy mitől szuper? Nem, nem a wifitől, és nem is az USB-s telefontöltési lehetőségtől… Például attól, hogy megy… Jó! Remélhetőleg megy! És – ha valaki már beépítette életébe – továbbra sem kell nélkülözze a BKK féle szaunát, vagy azt a közösségépítő metodikát, amikor testközelbe kerülhetsz pár(száz) idegennel…

Hogy ez miért zavar ennyire? Nem kellene, hiszen zömiben autóval járok… De pont ez az egyik ok: szeretnék az unokáim jövőjéért felelősen minél többet inkább metróval járni, mert gyorsabban visz át a városon, nem kerül dugóba, és ezalatt nem csak én nem szennyezem a levegőt, hanem – ha sokan döntenénk így – akkor a felszínen nem feltétlenül dugóban pöfékelnek az autók, idegbajosan rázva öklüket! Azt gondolom, ez lehet, hogy többet javítana az utak és a levegő minőségén, mint a dugó-adó!

Valamint – és ez sem egy utolsó szempont – baromira bosszant, hogy a 72,5 milliárdos beruházás, amely ezt a célt lett volna hivatott szolgálni, úgy tűnik: nem sokat ért el! Érdemben eddig semmit! Miközben Moszkvában (a lényegesen vaskosabb) 73 milliárdért vadonatúj (értsd: nem felújított, hanem még mások által nem használt!), légkondicionált szerelvényeken valóban akár a telefonunkat is tölthetjük, ha a wifi lemerítette, és mindezért 50 rubelt, azaz kb. 225 Ft-ot kell fizessünk!

Igen, bosszant! És ha a jogos felvetésekre az a válasz, hogy legközelebb majd virágcsokrot követelnek a kedves utasok – az kifejezetten kiveri nálam a biztosítékot!

De sebaj: 3-as metró vagonnak még akkor is elmehetek…

rian_02932550_85_d_850.jpg

(A moszkvai metró. Nem mellékesen: olyan csendes, hogy emelt hang nélkül beszélgethetünk utastársainkkal…)

Ha tetszett, add tovább:

Discover more from MammyPress Média

Subscribe to get the latest posts sent to your email.

Similar Posts

  • Nem kell még az olvasást temetni…

    Tűző nap, kánikula… a turisták sorra elfoglalják a dedikálóknak szánt székeket… Az ember azt gondolná: nem lesz itt semmi! Pedig kisebb csodák bújtak meg a pavilonok között! Jóval 30 fok felett jelez a hőmérő – sokan azt hitték, hogy ilyenkor mindenki strandra megy. Ehhez képest örvendetesen sokan jelentek meg a 86. Könyvhét tiszteletére a Vörösmarty…

    Ha tetszett, add tovább:
  • Nyílt levél az Ellenzékhez

      Tisztelt – és kevésbé tisztelt – Ellenzéki Vezetők!   Köszönjük a kampányt, az elmúlt éveket, és legfőképp a 2018-as Választások eredményeit! Tudjuk, néhányan már posztotokról lemondva el is hagytátok a süllyedő hajót, de mi – több mint kétmillió ellenzéki szavazó – itt kell maradjunk és együtt kell élnünk munkátok eredményével: egy diktatórikus jellemzőkkel felvértezett,…

    Ha tetszett, add tovább:
  • Apropó: apró!

    Nézegetem a december 5.-i Közlönyt… mióta naponta változnak – tegnapi hatállyal – a jogszabályok, azóta ez a kedvenc olvasmányom!   Szent könyvünk megreformálása kapcsán, azaz az új Alkotmánynak köszönhetően megváltozott országunk neve: 2012. január 1-től Magyar Köztársaság helyett Magyarország leszünk. Nincs is ezzel semmi bajom, hacsak az a kis apróság nem, hogy ez azt jelenti:…

    Ha tetszett, add tovább:
  • Hit, szeretet – rendőrség…

    Talán 10-12 éves lehettem… El kellett menekülnöm otthonról, mert épp botrány volt. Az alkohol csodákra képes, még a családi köteléket is oldja! Az utcán kóboroltam, az éjszakai járatokon aludtam, és ugyan általában nem féltem, egyszer nagyon megijedtem, és mert már kimerült is voltam, meg éhes is: bemerészkedtem a Bazilikába! Gondoltam, ott majd segítenek… Ha tetszett,…

    Ha tetszett, add tovább:
  • Nemzeti Köszfelügyelet

    Esik… Ami azt jelenti, hogy víz érkezik a semmiből a földre! Ez néha jó, néha bosszantó – ha azonban törött műanyagból kilógó vezetékre csorog az égi áldás, akkor kifejezetten megrázó élmény lehet… Márpedig az egyik utca sarkán egy törött „izében” (hogy kellő szakszerűséggel fogalmazzak) ez volt a helyzet. Talán huligánok, talán egy parkolni tanuló autós…

    Ha tetszett, add tovább:
  • |

    „Kis(s) Da Vinci nem vagyok…”

    …képet fest’ni sem tudok! 🙂 De szeretek mindenféle képekben gyönyörködni, hagyni, hogy magukkal ragadjanak, kiszakítva a valóságból, elrepítve messzi tájakra, hajdani időkbe… És szeretek magam is fotózni, festeni mindenféle képeket, amelyekről néha azt remélem, talán valaki másnak is okozhat egy-egy kellemes pillanatot – de valójában sohasem látom őket elég jónak. Még akkor sem, ha azért…

    Ha tetszett, add tovább:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük