– Mit rinyálsz? Azt írsz, amit akarsz… – vágják időnként a fejemhez, ha meg merem kérdőjelezni a szabadság, a demokrácia jelenlétét. Márpedig ez gyakorta megesik, az idézet azonban a legenyhébbek közül való, minden jelzőtől megcsonkítva, pedig igen választékosan szoktak megnevezni… Igazuk lenne? Szeretném hinni, hogy igen! Hogy tényleg csak én látom rosszul, hogy én túlzom…
Egyszer csak arra lettünk figyelmesek: valami elkezdődött! Harminc év távlatából ma már mindenki úgy emlékszik, ő maga is részese volt, de ez persze nem igaz… Rendszerváltók voltunk, akarva-akaratlan – de azért korántsem volt ez annyi ember érdeme, mint ahányan ma hirdetik magukról! De ez a lényegen cseppet sem változtat, a rendszer megváltozott! Vagy legalábbis: ezt…
A rabszolgatörvény – hülyeség! Egy felfújt lufi… ami jót pukkant! A dolgozók egy jelentős része eddig is több, mint 400 órát túlórázott és örült, ha viszonylag pontosan elszámolták, vagy lecsúsztatta… A munkáltatók pedig eddig is megtalálták a módját, hogy lepapírozzák a túlmunkát, ahogy abban is kellően kreatívok voltak, hogy rákényszerítsék erre dolgozóikat. Most van rá…
Szállóigévé vált a Trónok harcának ezen mondata – de nem gondoltam volna, hogy egyszer Magyarországnak is ez lesz a jelmondata! Pedig ez történt! És nem csak azért, mert ismét az éj leple alatt vittek véghez olyan döntéseket, amelyek sötétek, gonoszak, és főként: szembe mennek a közakarattal (no meg józan ésszel, becsülettel – de hagyjuk is…
Igen, egy pillanatra elhittem, hogy létezik Magyarországon valami Ellenzékféle! Egy pillanatra feledni tudtam, mit az elmúlt nyolc évben tettek, vagy amit tenniük kellett volna… Egy pillanatra megfeledkeztem arról, hogy vagy ENNYIRE alkalmatlanok, mint azt a választások idején demonstrálták, vagy ennyire agyafúrt számítók, és fütyülve az ország érdekére: egyik sem vállalja, hogy egy választási győzelem után…
Pénz számolva, asszony verve jó – gondolhatta, amikor mindenki ordibált: verik a képviselőnőt! A csalással, törvénytelenséggel való szembesítés is csak sunyi mosolyra volt elég…Pont az (amúgy sem létező) Alkotmány vetne gátat királyságának, ha ő éppen ezt akarná?!?
Mi baj a „rabszolgatörvénnyel”?!? Hisz’ rabszolgák vagyunk mindannyian! Ezt már rég elmondtam, sőt: azt gondolom: rosszabb a helyzet, hiszen a rabszolgák értéket képviseltek gazdájuk számára. Ezért – ha jól nem is tartották, de – etették, altatták, néha még gyógyították is őket… Ők pedig sanyarú sorsuk mellett képesek voltak összefogni, közösséget alkotni, kultúrát teremteni – nem…
Szijjártó Péter külügyminiszter megerősítette: magyar diplomaták kísérték át a Balkánon Nikola Gruevszki macedón ex-kormányfőt. Ezt eddig is tudtuk, de engem azért zavar néhány apróság… Például az, hogy miért? Mert menekült az igazságszolgáltatás elől? Az nem bűnpártolás, jobb helyeken? Netán szolidaritásból: ki tudja, mikor fordul a kocka? Tudomásom szerint – ha bízhatunk Szijjártó hivatalában – egy biztonságosnak…
Madarat tolláról, embert barátjáról – szólt a régi bölcselet… A mi drágajó miniszterelnökünk hiányozhatott a magyar óráról, amikor a közmondásokat vették éppen, és a nagymamája se mondogathatta olyan gyakran, mint az enyém – ez lehet az oka, hogy a korábban kiváló munkát végző PR stábja ellenére valahogy mindig homokszemek kerültek a VIP listájára… Szüleinket az…
Nem temetni jöttem a demokráciát… Miért is tenném? Hiszen itt minden rendben van! Szabadság, béke… még én is járathatom a szám! Igaz, onnan szoktam tudni, hogy egy-egy blogbejegyzésem kikerült valahova, hogy az 500. olvasás után azonnal megjelennek a gyalázkodó bértolnokok! És igaz, néha vannak érthetetlen megtorlások: vagyonvizsgálatok, rejtélyesen megtagadott útlevél, folyamatos hatósági fricskák… Talán csak…