Ezt vallja magáról Czunyiné dr. Bertalan Judit a 168 óra egyik vele készült riportjában. „A tanár a nyolcvanas években is tudta csepegtetni az értékrendjét. Épp ma idézte nekem valaki az akkori politikaigazdaság-tankönyvet, amelyben ez szerepelt: anyát megölni semmilyen körülmények között sem szabad, kivéve, ha a munkásosztály árulója lesz.” – olvasható a lapban. Ha esetleg valaki…
Nézzük mindennek a jó oldalát… Mert van, most is, csak kicsit jobban bele kell gondolni! Az aktuális kormány működési mechanizmusát minden legalább résnyire nyitott szemű ember ismeri: alapszabály, hogy aki nincs velük, az ellenük van, és hogy ha nincs rá törvény, hogy azt csináljanak, amit akarnak, akkor összeütnek egyet gyorsan! El tudja valaki képzelni, hogy…
Naponta hallom az elégedetlenkedő embereket, és nem értettem: ha mindenki ennyire utálja azt, ami ebben az országban folyik, akkor hogy a fenébe lett meg a „bűvös kétharmad”?!?Na jó – egy részét sejtem… biztosították már az előző ciklus törvényeivel. De köszönöm, hogy az ellenzék ilyen szépen elmagyarázta… mert ha ők az alternatíva, akkor tényleg mindegy, hogy…
Megszokhattuk már, hogy brit tudósokra hivatkozva tálalnak elénk bődületes baromságokat – de hát ilyen az élet és ilyen a média. No meg: ilyenek vagyunk mi, olvasók! Mégis most azt kell mondjam: ezek a brit tudósok lehet, hogy azért néha tudnak valamit…
Nem vagyok magyar, nem vagyok polgár, nem vagyok hazafi – és mint ma sikerült megtudjam: már újságíró sem vagyok! Az ember mindig tanul valamit – már ha embernek még mondhatom magamat… Számomra ez a alap, ez az etalon! Minden más csak blabla! “Legnagyobb cél pedig itt-e földi létben, Ember lenni mindég, minden körülményben.” Arany Jánoshoz hasonlóan…
Hát így megy ez itt, kérem! Mert ha valaminek meg kell lenni, akkor meg kell lenni – aki mást mond, az hazudik! Ha egyszer Orbán emlékművet akar, akkor emlékmű lesz! Hogy mitől volt ez neki olyan fontos? Ki tudja… Földi halandó nem képes már követni gondolatmenetét. Kell! Mert csak!
Menni vagy nem menni? Hosszan tanakodtam, hogy menjek-e a Szabadság koncertjére… Lehet, hogy az én ízlésemmel van baj, de nekem kicsit bizarr volt a megemlékezésnek ez a módja – pedig magam sem hajlok a jajveszékelve emlékezés felé. De a tisztelet, az ünnepélyesség, és annak tudatosítása, hogy egyáltalán kiről-miről szól az ünnep – ezeket elengedhetetlen kelléknek…
Hatalmas szempár mosolyog felém – jó helyre jöttem! Ahogy közeledek felé, próbálom végiggondolni, mit is kérdezhetnék tőle… Nem könnyű feladat, hiszen nem szeretném a bulvár szintjére vinni a beszélgetést, nem akarok szenzációt a tragédiájából! De szeretném, ha a világ megismerné, mennyire más kultúrák, értékrendek léteznek a nekünk megszokottakon kívül… – Ülj csak le! – invitál…
Nem is kéne, hogy érdekeljen… Hiszen nem vagyok médiacég, nem én kell majd megfizessem! És ez nem is olyan, mint a bankadó – nem fogják tudni rám terhelni az érintettek. Bár megfenyegettek, hogy mostantól nem lesznek a „kedvenc” sorozatok, meg tehetségkutatók, de az az igazság, hogy ezeknek nem vagyok célközönsége! Oké, tudom – van, aki…
Cikáznak fejemben a gondolatok… Értem én, hogy ismét megetették a magyar embereket, és valami látványos csinnadratta mögé bújva – minden előzetes nélkül – létrehoztak egy szerződést, amely tele van titokzatos, megkérdőjelezhető, ámde unokáink életére is kiható dolgokkal. Igen, én is követelném a számonkérést, a magyarázatot, a lehetséges jogorvoslatokat, a megfelelő tájékoztatást és a felelősöket. Mert…