…az utolsó órában írok: lassan zárnak a szavazófülkék! Még nincs eredmény… Illetve van, de még nem tudjuk, mit rejtenek az urnák! Mondhatnánk, hogy a demokrácia ünnepe a mai nap, hiszen soha nem látott tömegek vonultak az urnák elé! Én azért nem érzek késztetést az ünneplésre… Részint azért, mert a nagy számok mögött nagy indulatok vannak!…
– Mit rinyálsz? Azt írsz, amit akarsz… – vágják időnként a fejemhez, ha meg merem kérdőjelezni a szabadság, a demokrácia jelenlétét. Márpedig ez gyakorta megesik, az idézet azonban a legenyhébbek közül való, minden jelzőtől megcsonkítva, pedig igen választékosan szoktak megnevezni… Igazuk lenne? Szeretném hinni, hogy igen! Hogy tényleg csak én látom rosszul, hogy én túlzom…
Egyszer csak arra lettünk figyelmesek: valami elkezdődött! Harminc év távlatából ma már mindenki úgy emlékszik, ő maga is részese volt, de ez persze nem igaz… Rendszerváltók voltunk, akarva-akaratlan – de azért korántsem volt ez annyi ember érdeme, mint ahányan ma hirdetik magukról! De ez a lényegen cseppet sem változtat, a rendszer megváltozott! Vagy legalábbis: ezt…
Az ötlet – aktív és korábbi sportolók cipőket gyűjtenek a címbeli jelszóval rászorulóknak – remek! Már csak azért is, mert a segítő szándék mindig jó, a nehéz körülmények között élőknek ugyanolyan fontos kéne legyen a sport, hát a cipőn nem múlik majd legalább… Persze, ettől nem lesz egyszerűbb az életük, hiszen tagdíjakat, védőfelszereléseket továbbra sem…
Arra ébredtem, hogy lelépett az N1 Tv stábja. Még tán szürcsöltem a kávémat, mikor kiderült, hogy a ZOOM Hírmestere – a Népszabadság utolsó főszerkesztője – elhagyja a fedélzetet. Nem tudom, süllyed-e a hajó (a színvonal egy év alatt a semmiből szökött az egekbe – majd mostanában csúszkált lefelé…). Mire mindebből ocsúdni próbáltam, már indultak is…
Emlékezünk vagy elmegyünk mellette… de 32 éves lett e tény… Nem kerek, nem is különleges évforduló – talán a választási eredmények árnyékában bújkáló “Paks II” dosszié teszi mégis kiemeltté ezt a megemlékezést! 32 éve ezekben a napokban a Svéd készülékek fura dolgokat jeleztek, és mi még nem is sejtettük, milyen veszély leselkedik ránk, és mekkora…
Gyermekként – az „átkosban” cseperedve – egy vágyam volt: a szabadság! Ennek persze a politikához semmi köze nem volt! Ha nem is egyedi, de szokványosnak semmiképp nem mondható életkörülményeim váltották ki, hogy csak egy dolog lebegett a szemem előtt: mielőbb szabadnak lenni, a saját életemről magam rendelkezni! Együtt nőttem fel a rendszerváltás igényével, egyszerre „értünk…
Tisztelt – és kevésbé tisztelt – Ellenzéki Vezetők! Köszönjük a kampányt, az elmúlt éveket, és legfőképp a 2018-as Választások eredményeit! Tudjuk, néhányan már posztotokról lemondva el is hagytátok a süllyedő hajót, de mi – több mint kétmillió ellenzéki szavazó – itt kell maradjunk és együtt kell élnünk munkátok eredményével: egy diktatórikus jellemzőkkel felvértezett,…
Emlékszem, amikor kicsi voltam azt tanultuk, hogy Magyarország Közép-Európában fekszik. (Azóta kicsit a Balkán felé sodródtunk, de az egy másik történet…) Megtanultuk az országokat, azok fővárosait, jellemző tulajdonságait. A szomszédos (szocialista) országokét részletesebben, a távolabbiakat futólag. És megtanultuk a „legfontosabbat”: míg nálunk épül és virágzik a szocialista nemzet, addig a “Nyugat” minden országában tombol a…
Vásárhely felett az ég… – idézik a dalt sokam most a Facebookon. „Se nem tiszta, se nem kék” – tenném hozzá gyorsan, bár magam is azt gondolom, reményt adó a részvételi arány és az eredmény egyaránt, ahogy az a tény is, hogy bár nem kék az ég, de már nem is narancssárga! Csakhogy… félek! A…