Piros tojás

Ha az ember kicsit belefáradt az életbe, akkor jó megoldás, ha pihenni jár a munkahelyére! Ez persze még véletlenül sem azt jelenti, hogy ott lehet lazsálni – épp ellenkezőleg: egyik munkám során sem jut idő agyalni a problémákon, ellenben mindegyik különböző módon fáraszt ki, de egyformán feltölt. Kivéve, amikor a szokottnál is jobban… Aznap épp …
Continue reading Piros tojás

 

BÚÉK 2O1G

Nem szeretem ezt az O1G-zést… mert Esterházy szavait juttatja eszembe: Ha én főnök lennék, bizonyos szint fölött nem süllyednék bizonyos szint alá. Márpedig az én életemnek én vagyok a főnöke, és bár egy pillanatig sem vitatom, hogy ez a nem épp dicsérő jelző majdnem tökéletesen illik Orbán Viktorra (majdnem, mert általában annak a sejtecskének még …
Continue reading BÚÉK 2O1G

 

A szentségit a töklámpásnak

Fura egy ország a miénk… Például a legtöbb embernek halvány lila gőze sincs arról, hogy mit is jelent a Mindszentek ünnepe! Nem nagyon vannak tisztába vele, hogy kit vagy mit, és miért ünneplünk ezen a napon (vagy egyáltalán melyiken!). A magyaros vérmérsékletnek köszönhetően a szentek felsorolása ugyan sokak számára sikerül „csípőből”, ha épp félremegy a …
Continue reading A szentségit a töklámpásnak

 

Éljen a – mi is?!? Ja: Augusztus 20!

Kikerült a kereszt a Parlamentre – hirdeti az Index egyik főcíme. Hogy ez jó hír vagy rossz… ki hogy éli meg! Én elsőre csak álmosan felnéztem: mi van? Gyerekkorom egyik kedvenc ünnepén keresztről sokáig nem is eshetett szó, hiszen a hetvenes években ez kerülendő volt – de nem is igazán hiányzott. Így is több dolgot …
Continue reading Éljen a – mi is?!? Ja: Augusztus 20!

 

BÚÉK 2018

Búcsúzik egy év, köszöntünk egy újat: ez most a vidámság, a mulatság ideje – és annak, hogy békés, boldog új esztendőt kívánjunk mindenkinek! Meg is tenném, de valami azt súgja: ez az év nem a békességről fog szólni… A világ – és sajnos benne a mi országunk kifejezetten – valamiért épp nem a béke felé …
Continue reading BÚÉK 2018

 

Arcpirító ünnepség

– Még sincs olyan hideg! – gondolta valaki ebben a momentumban pillanatban… Vagyis akkor semmi nem gátolja meg őket abban, hogy – hosszas tűnődés után – megünnepeljék 1956-ot! Igaz, én azt sem tudom: mit lehet ezen ünnepelni? Elég szarul jöttünk ki belőle, sokan meghaltak… Igen, van, aki szabadságharcosként. Van, aki ártatlan áldozatként és van, aki …
Continue reading Arcpirító ünnepség

 

Egykarikás olimpia – avagy egy Vi(ss)zhangos Megnyitó

– Ne má’! Azt ígérted, én rendezhetem az Olimpia megnyitóját, erre visszalépünk?!? – Jól van drága barátom, tudod, hogy nem hazudok, ezt is megoldjuk: a megnyitót azé’ megrendezheted! És lőn! Sok olimpiai megnyitót volt alkalmam megnézni már, és – bár kevés dolog maradt meg belőlük, valamint a köztudat sem ezt, hanem az elnyert aranyak számát …
Continue reading Egykarikás olimpia – avagy egy Vi(ss)zhangos Megnyitó

 

Grandiózus hányinger – avagy Megnyitó, kis ellentmondásokkal

Grandiózus, lenyűgöző, és egyszerűen: ámulatba ejtő! Ezek voltak az első gondolataim, mármint közvetlenül azután, hogy felvetődött bennem a kérdés: mi a franc ez?!? Igen, tényleg ennyire ellentmondásba kerültem önmagammal! Mondhatni: vegyes érzésekkel néztem a híres/hírhedt Vizes VB megnyitóját… Igyekeztem elhatárolódni attól a ténytől, hogy röpke 3 milliárdot tapsoltunk el két óra alatt – és a …
Continue reading Grandiózus hányinger – avagy Megnyitó, kis ellentmondásokkal

 

Nem kell még az olvasást temetni…

Tűző nap, kánikula… a turisták sorra elfoglalják a dedikálóknak szánt székeket… Az ember azt gondolná: nem lesz itt semmi! Pedig kisebb csodák bújtak meg a pavilonok között! Jóval 30 fok felett jelez a hőmérő – sokan azt hitték, hogy ilyenkor mindenki strandra megy. Ehhez képest örvendetesen sokan jelentek meg a 86. Könyvhét tiszteletére a Vörösmarty …
Continue reading Nem kell még az olvasást temetni…

 

Huszár lép – nemzeti sakk

Nem tudtam rájönni, miért zavar a kép… Huszárpapa és két fia: Akár egy boldog családi pillanatot is jelenthetne, aminek nagy tisztelője vagyok. Mégis valahogy olyan mű! Kicsi koromban nem volt divat a huszárkodás, talán a János vitézt jelentette csupán számomra e szó – de ennek megfelelően még így is társult hozzá a becsület, a küzdelem, …
Continue reading Huszár lép – nemzeti sakk