Beledöglünk, vazze!

Avagy: miért úszhattuk meg a vírust – és miért nem fogjuk legközelebb?

Elhiszem, hogy a kormány előszeretettel sütkérezik abban a hitben, hogy lám, milyen jó munkát végeztek, itt nincs akkora szívás a járvánnyal… Csak hogy ez baromira nem az ő érdemük!

Hogy mekkora arányban volt mázlink a hazánkban kötelező BCG oltással, illetve a hazánkban negyven évig épülő szocializmussal – ahol alap volt, hogy amit fent mondanak, annak úgy kell lenni, akkor is, ha hülyeség – szóval, hogy ebből melyik hatott jobban, azt aligha lehetne kimutatni!

Ez a két tétel – fűszerezve azzal a magyaros mentalitással, mely értelmében a hasunk és az életünk mindenek felett – elegendő volt ahhoz, hogy sem a késve és/vagy ad-hoc meghozott döntések, sem a portyázók feláras, olykor selejt, olykor felesleges portékái ne okozzanak komolyabb károkat! Mármint a járványkezelésben, amit a gazdaságról, egészségügyről, oktatásról, jogrendről… – vagyis általában véve minden másról – sajnos nem mondhatunk el!

De a lényeg, hogy úgy tűnik: ezt megúsztuk! Hogy lecsengett vagy lecsitult, erről megoszlanak a hivatalos vélemények is, sajnos nem feltétlenül a tények, mint inkább a pillanatnyi érdek függvényében! Ez néha okoz némi káoszt a fejekben és a közhangulatban egyaránt – mégis: ez a kisebbik baj!

A nagyobb baj, hogy az első menet a józan paraszti ész jegyében zajlott: a franc se tudja mi ez, hát maradj otthon, és tedd fel a maszkot! És ez a fentebb írt koktéllal elég volt. Most azonban ezzel az összevisszasággal pont ezt kockáztatják! Mert az ember azt gondolná, hogy egy ilyennel azért nem viccelnek, nem linkelnek, teszik a dolgukat! Szakértve, így rájuk bízhatjuk magunkat! Legalább ebben…

Aztán sorra jönnek az olyan döntések, amik ennek ellenkezőjét igazolják: templomban nem bánt a vírus! Focimeccsen sem! Koncerten igen, kivéve, ha valaki olyan nyomja, akinek kedvéért külön hoznak egy törvényt, hogy ne legyen baj. Vagy ha ülve hallgatjuk! Akkor sem… Mert a koncertekre inni megyünk, a focimeccsre az absztinens B közép jár. Strandra mehettünk a nagyival már akkor is, amikor a boltba még mindig nem mehettünk el vele. Hogy utólag kiderült, hogy a lélegeztető gépek – amiket drágábban vettünk, mint amennyiért a szomszédban lecsukták Illetékes Elvtársat – semmit nem érnek, az már csak tejszínhab…

Ami fontos, hogy ezek – és más hasonló mentalitású intézkedések – miatt egyre többen csak legyintenek: szarsincsitt, nemhogy vírus! És egyre többen nem veszik komolyan azokat a dolgokat sem, amiket azért jó lenne. Nem mintha lenne fogalma arról bárkinek, hogy mi lesz, de ezért nem is hibáztatok senkit: kiszámíthatatlan a helyzet! Pont ezért lenne fontos, hogy legyen némi hitelessége annak, amikor kiáll legközelebb Cilike a nyunyókával, és arra bíztat, hogy mit is kellene most csinálni… De már egyre többen csak kabarénak tartanak minden intézkedést, visszamenőlegesen is – miközben nem tudhatjuk, valójában mi vár reánk!

Egy biztos: mostantól van Szoptatást Támogató Nemzeti Bizottságunk, tehát szopni lehet! És attól tartok: fogunk! (Én kérek elnézést!) És reménykedhetünk, hogy – ha a Balatonon nem fertőz, csak az Adrián, akkor – talán ide már a vírus sem akar letelepedni…