Budapest – le vagy te…

…de persze: így is szeretlek! Épp csak érzékem van hozzá, hogy rosszkor legyek rossz helyen, hogy én álljak a leghosszabb sorba, de mögém már senki… hogy az orrom előtt záródjanak be az ajtók, menjen el a jármű, a pénztáros… Szerencsére ahhoz is van érzékem, hogy ezekből a bosszúságokból kihozzak valami jót! Azt hittem, ez ma is sikerült, de ezúttal “fordítva sült el”!

Meg sem lepődtem, amikor kiderült, hogy a Klauzál téri ügyfélszolgálat 12-13 óra között van zárva, hiszen öt perccel érkeztem a déli harangszó után. Sebaj: gyönyörű a napsütés, a játszótér – az ebédidő ellenére is – gyerekzsivajban úszik… Gondoltam: egy kis séta, némi elcsent pihenőidő éppen jól jönne, amihez jár egy fagyi, és egy jó kávé is a türelemért!

Nos, utóbbit gyorsan elengedtem, mert a már említett ebédidőnek köszönhetően minden hely tele volt ebédelő-kávézgató külföldi turistákkal. Ami érthető, mert ahogy elnéztem: az árak legfeljebb őket csalogatják… Fagylaltot elsőre nem találtam, de szerencsére ismerem a környéket: tudtam, merre van a jeges élvezet felé vezető út!

A sors azonban eltérített szándékomtól! A “Tiszta udvar – rendes ház” szlogen ma már kiment a divatból, amúgy sem itt a Nagykörúton belüli övezet jellemzője volt, de ez itt a bulinegyed: a járdákat a porták előtt igyekeztek megtisztítani az előző este nyomaitól, vélhetően a már emlegetett külföldiek tiszteletére. Csakhogy a vízzel alaposan fellocsolt aszfaltot épp a déli napsugár is próbálta fertőtleníteni – aminek az eredménye egy felszálló páraréteg lett, tömény húgyszaggal fűszerezve az ebéd időpontját… Bevallom, az illóanyagok magukkal vitték a fagylalt utáni vágyamat is. Amint lehetett, átsiettem a túloldalra, hogy a játszótér zöldje mossa tisztára légzőrendszeremet az iménti kalandjából…

Nos – ez sem sikerült! Igaz, nem néztem meg, hogy a sarkon álló Toalett feliratú épület üzemel-e vagy csak kalandvágyból létesült – az odavaló tartalmak hígabb és szilárdabb változatából igazán remek kiállítás nyílt a tér melletti járdán sorakoztatva… Lehet, hogy a szerencsefaktorom erősen megnövekedett volna, ha csukott szemmel teszek néhány lépést, mégsem éltem a lehetőséggel! Tudom, a „poop” manapság cuki, de maradi vagyok: különösen itt az utcán inkább ciki!

Nem vagyok az a típus, aki könnyen feladja – de ezúttal végül az óránként 600 Ft-ért parkoló autómban kerestem menedéket, ahol az otthonról hozott szörpömmel öblítettem le a frissen szerzett emlékeket!
– Szarügy! – nevettem el magam morgásom közepette! Utóbbinak amúgy sincs értelme, mert bár követelhetnék öklöt rázva fejeket, hiszen tényleg nem értem, miért hagyják, hogy egy ilyen gyönyörű város egy történelmi, turisták által megszállt része – bocsánat, de – szarban-húgyban ússzon! Csakhogy aligha a vezető politikusok végezték ott dolgukat… Persze, ha azt valóban végeznék, akkor talán fülön csíphetnék azokat, akik ezt a galádságot művelik! Bírságolhatnának, amelynek egy részét kötelező lenne járdatisztítással letudni! Már amennyiben egyébként van hol elvégezni kis- és nagydolgait azoknak is, akik akár napközben, akár az esti buli után ennek szükségét érzik, mert ha egyszer valakinek menni kell, akkor az menni fog!

Utóirat: a nyilvános illemhely az illetlenségek elkerülésére 8-18 között van nyitva, ha épp üzemel. A bulizók 21-04 között illik vagy sem: használni fogják. Akkor is, ha zárva van…