Amint fent, úgy ment…

Az úgy kezdődött, hogy egy kétajtós szekrény rámförmedt:
– Hova megy?!?
Majd egy másik közölte, hogy oda most nem lehet bemenni… – bár az az “oda” történetesen a munkahelyem volt!
Épp végigfutott az összes lehetséges magyarázat (terroreseménytől a sima rablásig kb. minden) erre az elképesztő helyzetre, mire végre felbukkant egy ismerősnek tűnő arc és egy papirt lobogtatott a képembe:
– Elnökváltás van!
Ja, az mindjárt más – gondoltam, bár ez a lehetőség nem szerepelt az elképzelt, vagy legalább a felfogható magyarázatok között…

Aztán szerencsére kiderült, hogy én vagyok a pénztáros, vagy mi a csuda – ami pillanatok alatt megnövelte népszerűségi indexemet! Hurrá!
Az elnöki szobába vezettek, ahol elmagyarázták, hogy a bíróság hatályon kívül helyezte a legutóbbi tisztújító közgyűlés határozatát, ezért a jelenlegi elnök már nem elnök, és – bár a határozatban erről nem volt rendelkezés – mostantól a régi elnök az Elnök úr!
Kicsit zavaros volt, de elfogadtam… Mi mást tehettem volna?!? Tehetetlenül néztem, ahogy a titkárság vezetője szedegeti a holmijait – közben remegő gyomorral leltároztam, és azon aggódtam: vajon meddig tart az érkezésem okozta öröm, és mikor közlik velem is, hogy csomagolhatok?!?

Egy hónap próbaidőre lettem „ítélve” végül, de nem voltak illúzióim: a leváltott (puccsolt? Erről majd később!) elnök embereként biztos voltam benne, hogy nem lesz maradásom,, de – mert elsősorban az intézmény (és nem mellékesen: a családom!) iránti hűség vezérelt, így örömmel vettem, hogy lehetőséget kapok a folytatásra… Persze: miért is lenne ilyen egyszerű?!?

Hogy az összesen közel két hónapnyi közreműködésem során nem sikerült megtanulni a nevem – annak ellenére, hogy kétszer másoltam le a vállalkozói papirosaimat – az nem egy tragédia… Hogy az egy hónapra felajánlott (az eredetinél lényegesen kevesebb) pénzt végül a teljes időszakra értelmezték annak ellenére, hogy az igényekhez mérten kb. kétszerannyi időt töltöttem bent – az már több, mint bosszantó!
Hogy úgy adták a tudtomra, hogy mégsem kellek, hogy utolsó héten kaptam kézhez minderről a szerződést, és az már csak erre az időszakra szólt – az pofátlanság. Már bocsánat…

De az igazán vérlázító az, hogy csupán azért – és addig – maradhattam, amíg visszatérhetett a korábbi elődöm! Annak ellenére, hogy a munkámat még a trónfoglaló elnök szerint is „közmegelégedére” végeztem, röhelyes pénzösszegért, az újraúj elnöki stáb e sokkal kevésbé költséghatékony lépés mellett döntött. Van ez így, és sajnos azt kell mondjam: nem ez volt az egyetlen olyan lépés, amely messze nem a szövetség érdekeit szolgálta…
Hogy mi lesz a szövetség, vagy akár az elnöki szék sorsa? Azt még a legprofibb varázsgömbben sem lehet látni… Ahogy az a levél is csak néhány embernek volt látható, amelyből kiderült: az ominózus határozat a honfoglaló elnök egyik szimpatizánsa által lett megtámadva, és a tárgyaláson – minő véletlen – ez az elnök jelent meg, hogy elismerje, hibás a szövetség, jogos a számonkérés… Hogy ki hívta és milyen jogcímen nyilatkozott? Ki tudja… De az így megszületett ítélet után visszatért, és hozta a szekrényajtónyi embereket…
Minden bizonnyal tetszett neki ez a dimenzióváltás, amely során teljes másfél évet sikerült hatályon kívül helyezni, ezért kicsit kitágította az idősíkot, és immár a többi közgyűlési határozat is érvénytelenné vált értelmezésében… Ennek köszönhetően a küldöttek is megszűntek jelenlegi formájukban, illetve akik álláspontja szerint érvényes küldöttként jelenhetnek majd meg a decemberre kiírt tisztújításon, azok többsége már igazolta hűségét irányába!
Nekem sajnos ez nem sikerült, bár elvileg lett volna lehetőségem októbertől átülni egy másik asztalhoz, azoban úgy tűnik, erre nem csak a munkamorálom ösztönözte, hanem az a tény is, hogy senknek nem akaródzott megszervezni ezt a közgyűlést! Vagyis: erre még felhasználható lettem volna! Én azonban nem kértem ebből a kétes megtisztelésből, már csak azért sem, mert az utolsó napokban már minden nagyobb összegű pénzmozgásról csináltam a telefonommal másolatot – nehogy „elvesztődjön”. Öröm így a munka…

Illetve már csak volt, mert már nem dolgozom a szövetségnek! Amit nagyon sajnálok, mert az intézmény sorsa fontos számomra – pedig még azt sem tudom: érvényes-e jelenleg a felhatalmazás, amely alapján társaim nekem szavaztak bizalmat, hogy képviseljem őket a szövetség életében. Már ha még él, ha még hagyják élni, mert nekem úgy tűnik, lassan festhetjük a táblát: nyugodjék békében! És lesz is hova kitenni: mondjuk a jelenleg legnagyobb bérlő táblájának helyére – mert annak úgyis épp felmondtak! Hogy miért, amikor még a százforintos tételekkel is spórolni kell?!? Egyszerű: erősen köze van a menesztett (viszanevezett??? Megfúrt???) elnökhöz! És ez már bőven elegendő ok…

 

Ha tetszett, add tovább:
Címke , , , , , , , , , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük