Blogom

  • Magyarnak lenni…

    Születésemtől fogva azt gondoltam, ez a legegyszerűbb dolog. Sőt: nem is igazán gondolkodtam ezen, hiszen természetes állapotom volt. Magyar nemzetiségű, magyar állampolgár voltam, bár ennek csak néhány idétlen adatlapon kellett hangot adjak. De magyarul éreztem, gondolkodtam, ez az anyanyelvem, szerintem nem is lehetne másképp! És soha nem is lett ez megkérdőjelezve – egészen mostanáig.

  • Szeretet

    A köldökzsinór egy anatómiai szerv, amelyen át az anya testéből táplálékot szerez a magzat. Csodálatos folyamat – de születéskor elvágják, mintha nem is létezett volna. Ettől lenne valaki anya? Ez a kötelék? Az, ami két lelket össze tud kötni egy életre – az nem egy látható valami, és nem is elvágható. Szeretetnek hívják, de annak…

  • Gyorsabban, magasabbra…

    Citius – Altius – Fortius (Gyorsabban Magasabbra Erősebben) – ez az olimpia jelszava immár cirka 120 éve, mióta a NOB megalakult. Lássuk be, ennek a jelmondatnak tökéletesen megfelel a tollaslabda, hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy milyen sebességgel, milyen magasra és mekkora erővel ütöm el a szárnyas labdát – így egyáltalán nem akarom megkérdőjelezni a sportág…

  • Bűnös vagyok

    Bűnös vagyok… Vagy pufajkás komcsi, vagy mittudoménmi – de be kell vallanom: az előző rendszerben egyszerűen nem érdekelt a politika! Fiatal voltam, és elég korán önálló, így a túlélés érdekelt, a munka, és mert úgy éreztem, az én véleményem úgy sem érdekel senkit, így nem is szántam energiát annak kialakítására. Aztán jött a rendszerváltás… És…

  • Direktori delírium

    Nem szeretem Alföldit. Pontosabban: őt magát igen. Tehetségét, képességét nem vitatom. Bár nekem elsősorban Carter doki hangját testesíti meg, amit nagyon szerettem – de mint rendező: nem jött be! Túl művészi volt az én ízlésemnek, vagy inkább élettempómnak. Én nem értelmezni, újragondolni akarok a színházban, hanem kikapcsolódni. Esetleg kiadni magamból azokat az érzéseket, amelyek a…

  • Gyűlölöm a karácsonyt…

    Gyűlölöm a karácsonyt… Ez talán furcsán hangzik az én számból, hiszen általában mindenki úgy ismer, mint aki szereti a szépet, a harmóniát, a szeretet minden megnyilvánulását, hogy a családról és az együttlétről ne is beszéljek. Igen, ezek valóban közel állnak hozzám, és elvben a karácsonyhoz is – de a gyakorlat évek óta felülírja ezt a…

  • |

    Hepi Helovint!

    A legtöbb vallás különleges figyelmet fordít erre a napra: ezen az éjszakán a legvékonyabb a fal a két világ között. Hogy a mi világunk és a szellemvilág, vagy a túlvilág között, és hogy mi is történik ilyenkor – ez már hit és ízlés kérdése. Amikor kicsi voltam, nagyanyáim Mindszentek ünnepét tartották ezekben a napokban, és…

  • |

    Szeretem a temetőket

    Van, aki ezt talán furcsának tartja, hiszen a legtöbb ember számára fájdalmas veszteséget jelent ez a hely. Nekem azonban nem az elmúlást, hanem a végtelen nyugalmat jelenti. Csendet, virágokat, törődést… Szeretek sétálni a sírok között, találgatni, ki rejtőzhet a feliratok mögött. Furcsa módon nem a halálukat, hanem az életüket próbálom megfejteni. Csak azt nem szeretem,…

  • Konyakos tengerre, Magyar!

    Kedves Giro-Szász András! Tudom, értem én, hogy ez a konyakos dolog csak egy hasonlat volt, egy metafora az érthetőség kedvéért! De a hasonlat – legyen az bármily hétköznapi – csak akkor teljesíti be célját és funkcióját, ha a kommunikáció mindkét résztvevője érti és értelmezni is képes… Nos, az ön számára a tengeri utazás, ahol épp…

  • Életcseppek

    Néhány éve elveszítettünk egy babát. Nem először, és sajnos nem is utoljára, de akkor éreztem, hogy itt most nagy a baj. Ráadásul nem tudtam azonnal orvoshoz menni – így mire műtőasztalra kerültem, addigra eszméletlen voltam, és csupán egyetlen dologra emlékszem: az asszisztensnő sikolyára! Szegény, nem volt hozzászokva, hogy egy vénát megszúrva a szokásos piros bugyogás…