Hatalmas szempár mosolyog felém – jó helyre jöttem! Ahogy közeledek felé, próbálom végiggondolni, mit is kérdezhetnék tőle… Nem könnyű feladat, hiszen nem szeretném a bulvár szintjére vinni a beszélgetést, nem akarok szenzációt a tragédiájából! De szeretném, ha a világ megismerné, mennyire más kultúrák, értékrendek léteznek a nekünk megszokottakon kívül… – Ülj csak le! – invitál…
Nem is kéne, hogy érdekeljen… Hiszen nem vagyok médiacég, nem én kell majd megfizessem! És ez nem is olyan, mint a bankadó – nem fogják tudni rám terhelni az érintettek. Bár megfenyegettek, hogy mostantól nem lesznek a „kedvenc” sorozatok, meg tehetségkutatók, de az az igazság, hogy ezeknek nem vagyok célközönsége! Oké, tudom – van, aki…
Nem, ezúttal nem stadion – hanem EB, és nem futball, hanem szakmunkás! De 2018-ban mi rendezhetjük meg, mert elnyertük a jogot! Jó, nem? Büszkének kéne lennem, de én már csak ilyen kukacos vagyok, kevés dolognak tudok örülni, ha leakarják nyomni a torkomon!
Azt is csak csendben jegyzem meg, hogy – bár a versenyző már korábban ismerté vált –szombaton volt a döntő, azóta immár vége az egésznek, mégis most, szerdán, még mindig ezzel van tele az összes fórum és közösségi portál!
Amikor kicsi voltam, nagyapám kézen fogva vitt magával… és amerre jártunk, mindenkiről kiderült, hogy hova is tartozik. Ez még hazaérve is különleges dolog volt amúgy, hiszen a családban mindenki piros-kékben masírozott, és hetente kint csücsült a Fáy utcai stadionban a foci- és a kézilabda meccseken! Nagyapám ellenben ízig-vérig Fradi drukker volt! Élete legnagyobb élménye lehetett,…
Azt hiszem, a választási kampány a demokrácia legundorítóbb része… Biztos lehetne másképp is csinálni, de lássuk be, az ami itt folyik ezen címszó alatt, azt tisztességes embernek nem veszi be a gyomra!
Talán sokaknak ismerős a mondat, amely most a legnagyobb közösségi portálon hódító agymenés kapcsán jutott eszembe, csakhogy nem jópofa filmidézetként, és nem is annak tanulságát hangsúlyozva, hanem épp ellenkezőleg: vagy bevállalod, hogy egy húzásra megiszol egy korsó/liter sört, vagy nem csupán nyuszi, még csak nem is pancser leszel, hanem ezek legextrémebb szinonimáinak egyikét tudhatod magadénak!…
Cikáznak fejemben a gondolatok… Értem én, hogy ismét megetették a magyar embereket, és valami látványos csinnadratta mögé bújva – minden előzetes nélkül – létrehoztak egy szerződést, amely tele van titokzatos, megkérdőjelezhető, ámde unokáink életére is kiható dolgokkal. Igen, én is követelném a számonkérést, a magyarázatot, a lehetséges jogorvoslatokat, a megfelelő tájékoztatást és a felelősöket. Mert…
Hát akkor irkáljunk… Mert az most olyan menőnek tűnik! Nem tudom, kinek mennyiben van igaza – és nem is igazán akarom tudni! Magam is újságíró és riporter volnék, és bár szeretem ezt csinálni, és állítólag nem is vagyok rossz benne – pont ezért nem áll a hátam mögött sem nagynevű, sem aprócska média… Mert ezeken…
De jó ez nekünk? Már mi is lehetünk tűzoltó, katona, vadakat terelő juhász… Kellett ez nekünk? És mit adtunk cserébe? Ősidőktől belénk kódolt ösztöneinket, Istentől, evolúciótól, vagy higgy bármiben: de őseink korától belénk égetett feladatainkat. Nekünk nem a mamutot kellett üldözni, mert az az Erő, a védelem dolga, a Férfié. Mi gyűjtögettünk, nem azért, mert…