„Eljön testedért, eljön a lelkedért” – nos, az enyémet el is vitte… És egy pillanatra újra az a tinilány voltam, a Dési Huberből, akinek a nyolcvanas évek elején kisorsolták a tagságiját… Vikidál Gyula frissen levágott hajából egy tincs – ez volt a jutalom! Mióta először hallottam, azóta imádom a hangját! Ma is az ország legjobb…
…vagy legalábbis: megváltozott névvel, megváltozott funkcióval létezik tovább – a megszokott jó kis „BlueRiver” megszűnt létezni! A László nappal egybekötött búcsúkoncertet a Bajnok Rock Team adta – akik már oly sok estét színesítettek meg ebben a különleges környezetben. Jó este volt… jó hely volt… jó volt! További képek az estéről itt találhatóak!
Én ültem! De valami azt súgja: ma nem egészen ugyanazt tapasztalatuk volna… Mert azon a buszon, ahol én ültem ott tisztaság volt, működő légkondicionáló berendezés, megtartott menetrend… Hibátlan, tiszta kárpit, sehol egy graffiti… És még a kalauz sem jegyet kért, hanem mesélt! Ez a mese akár a Grimm testvérek történeteit is gyarapíthatná: egy autóbuszról szólt, amely…
Ezen a héten ünnepeltük Szent Iván éjszakáját – ezért a meteorológusok szerint még most szombaton is alacsonyan szállnak majd a boszorkák az égen! Na jó, de komolyan: eláruljam a titkot, hogy mi áll a seprűn való száguldozás hátterében? Nos, a dolog viszonylag egyszerű: erre való a Boszorkánykenőcs!
Nehéz úgy jó fesztivált csinálni, hogy az ember sírni szeretne, de közben jó hangulatot kell csináljon! Nehéz úgy fesztivált csinálni, hogy az, aki megálmodta, létrehozta, megszervezte most egy felhőn ülve szemléli, hogy teszi-e mindenki a dolgát…Igazán elégedett lehetett: a sok könnyes szem és a néma ölelések mellett a közönség avatatlanabbik része – akik nem tudták, milyen…
Másfél óra csúszással került a zenekar színpadra… Pont akkor kezdtek, amikor már vége kellett volna legyen, hogy a közönség még elérje az utolsó járműveket. Sajnos sokan hiába jöttek el – nem tudtak minket megvárni! Akik kitartottak mellettük, azoknak ezúton is köszönetét küldi a Bermuda RockbanD minden tagja!A fiúk cserébe olyan hangulatot teremtettek, ami azt hiszem, mindenkit levett…
– Ez fantasztikus! – kiált fel mellettem egy fiatalember… Én pedig már-már pánikszerűen menekülnék: hírhedt arachnofóbiásként azzal kellett szembesülnöm, hogy hatalmas óriáspókok másznak fel a Gellérthegy oldalán! Szerencsére nem valami űrből érkezett szörnyek szállták meg a hegyoldalt – csupán egy különleges látnivalóba csöppentem bele: a Herman Ottó év egyik legkiemelkedőbb programjaként fénnyel festették meg a…
Szavakat még mindig nem találok – hát képekkel búcsúzom… „Na jól van, csináljuk” – szoktad mondani, és mi csináljuk is tovább, de nélküled már nem ugyanaz! Más útra indultál… Vezessen a fény!
Úgy kell nekem, miért szeretem?!? A többség simán elment volna mellette a Facebook idővonalán, nekem azonban rá kellett kattintani: „A túlértékelt József Attila helyett olvassunk Kosztolányit”! Mi van? Lehet egy József Attilát túlértékelni? Különösen ma, amikor verset, vagy akár szépirodalmat – de lassan már ponyvát is – csak elvétve olvasnak az emberek? Nos, az Irodalmi…
Menni vagy nem menni? Hosszan tanakodtam, hogy menjek-e a Szabadság koncertjére… Lehet, hogy az én ízlésemmel van baj, de nekem kicsit bizarr volt a megemlékezésnek ez a módja – pedig magam sem hajlok a jajveszékelve emlékezés felé. De a tisztelet, az ünnepélyesség, és annak tudatosítása, hogy egyáltalán kiről-miről szól az ünnep – ezeket elengedhetetlen kelléknek…