Nehéz úgy jó fesztivált csinálni, hogy az ember sírni szeretne, de közben jó hangulatot kell csináljon! Nehéz úgy fesztivált csinálni, hogy az, aki megálmodta, létrehozta, megszervezte most egy felhőn ülve szemléli, hogy teszi-e mindenki a dolgát…
Igazán elégedett lehetett: a sok könnyes szem és a néma ölelések mellett a közönség avatatlanabbik része – akik nem tudták, milyen tragédia árnyékolja be a fesztivál életét – felhőtlenül élvezték a koncerteket, a hideg sört, a forró lángost… A képek – Kormorán, Zorall, Bermuda RockbanD, Pokolgép és Crossholder zenekarok koncertjeinek pillanatképei – azt mutatják, hogy kívülről nézve egy remek fesztivál volt!
Szinte minden zenekar megemlékezett egy-egy mondattal, egy-egy számmal… de az este – viharfelhőkkel és villámokkal körített – érkezésétől tartott mindenki a legjobban: vajon lesz erejük? És nekünk vajon lesz-e még?
Élete legnehezebb és mégis: talán legjobb koncertjével köszönt el rajongóitól és a már csak fentről figyelő Gondosch János Güzütől a Crossholder zenekar. Törött lelkek és mécsesek ellenére is teljes értékű, tökéletes produkciót csináltak. Még a Nachladal testvérek is egy színpadon énekeltek, életükben először – teljesítve ezzel Güzü vágyát – bár aligha ilyen körülmények között szerette volna hallgatni a duettet.
Csak az a fránya basszus… azt nem lehetett hallani – hacsak nem a szívünkben, mert onnan nem lehet kitörölni!