Nem érdekel a szakállas nő!
Azt is csak csendben jegyzem meg, hogy – bár a versenyző már korábban ismerté vált –szombaton volt a döntő, azóta immár vége az egésznek, mégis most, szerdán, még mindig ezzel van tele az összes fórum és közösségi portál!
Jó kis üzenet a médiának, hogy igen, van rá igény… Mert ez érdekes, ez foglalkoztat, errő beszélnek! A szakállas nőről… Na persze, nem a teljesítményéről, hanem a személyéről! Bár utolsó emlékeim szerint ez nem egy szépségverseny volt, és nem egy sport, ahol szigorúan más feltételekkel indulnak hölgyek és urak, ezért nagy jelentőséget kell kapjon, hogy kit hova sorolnak… Nem, ez egy nemi identitástól, szexuális vonásoktól független énekverseny volt, ahol a dalok versenyeznek, méghozzá a tálalás függvényében.
Így lehet, hogy egy közepestől épp csak egy kicsit jobb dal – jól tálalva – akár meg is nyerhette a fesztivált, míg egy jó dal, jó előadóval, de kicsit mesterségesen tálalva becsúszott ötödiknek!
Mert igen, kéremszépen, tessék egy kicsit hunyorítani, és csak a szemeket nézni, nem szakállat, nem bőrszínt, nem nemzetet – akkor látszani fog, hogy mi volt a különbség, és mi az, amiben tényleg jobb volt a külsőre fura díva! Ő ugyanis érezte azt a dalt, amit énekelt, mi több: nem csak érezte, de elő tudta úgy adni, hogy én is érezzem! Úgy. hogy amikor még nem értettem a szöveget (nem értem a beszélt angolt), és még a dal címét sem tudtam, akkor is értettem, hogy miről szól! Ehhez képest a – szexuálisan ránézésre jobban besorolható, nagyon profin kiálló, jó dalt választó – magyar versenyző hiába énekelt hibátlanul, és hiába volt nagyon profi néhány mozdulata, mint például a székdobás – nem belőle fakadt, mert nemhogy bennem, a nézőben, de még önmagában sem gerjesztett akkora indulatot, amely ezt alátámasztotta volna. Jó volt a koreográfia, ott ezt kellett tegye, és profin tette is! Mert mondták… vagy mert így találta ki… de nem mert ezt érezte!
Ezek a kis apróságok számítanak, sokszor jobban, mint maga a dal! És nem az, hogy ki kivel bújik ágyba, vagy milyen ruhát vesz fel, esetleg mekkora a szakálla…
Babits Mihály: A második ének (1928)
Megmondom a titkát, édesem a dalnak:
Önmagát hallgatja, aki dalra hallgat.
Mindenik embernek a lelkében dal van,
és a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja a mások énekét is szépnek.
Discover more from MammyPress Média
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
Csak csupán azért írok Neked, mert senki szóra sem méltat…(de talán majd most jönnek, mint szarra a legyek :-D) Téged „NEM érdekel a szakállas nő”! Persze, hogy nem! Csak akkor leszel szarban, akkor mérlegelsz (talán) ha a gyerekedet meg: IGEN! Meg az unokádat, meg a fiadat! Amikor már annyira felborul a világ, hogy már senki nem tudja „hol, merre, ki, kicsoda, MI VAN? Hadakozni a természettel, felborítani mindent, nos az egyszer kurvára megbosszulja magát! Szarom rá, úgy egyébként. Ami ezután jön, abban én már nem akarok részt venni, nincs is kedvem túlélni ezt a századot! Te, meg az utódaidat szarod le, mert MOST nagyon trendi vagy. És „liberális”. Egy birka vagy! Aki az első kakasszóra beáll a tömeg sleppjébe! Mert valójában te is viszolyogsz (mérget vennék rá), de fújod a trendi „elfogadó” liberál dumát! Up to You! Ha Ez neked ez normális, ha ez a norma, az „érték”, a példa: hát boruljon fel a világ! Szerencsétlen, értékvesztett, „kozmopolita”, ámde hazátlan kretén!
Ja. És akkor én is „verselnék” Néked, jól figyelj és jól jegyezd meg! Ha EZ kivész: semmi. SEMMI nem marad:
„Párnás szavadon át nem üt a zaj –
mesélj arról, mi a szép, mi a baj,
emelvén szivünk a gyásztól a vágyig.
Most temettük el szegény Kosztolányit
s az emberségen, mint rajta a rák,
nem egy szörny-állam iszonyata rág
s mi borzadozva kérdezzük, mi lesz még,
honnan uszulnak ránk uj ordas eszmék,
fő-e uj méreg, mely közénk hatol –
meddig lesz hely, hol fölolvashatol?…
Arról van szó, ha te szólsz, ne lohadjunk,
de mi férfiak férfiak maradjunk
és nők a nők – szabadok, kedvesek
– s mind ember, mert az egyre kevesebb…
Foglalj helyet. Kezdd el a mesét szépen.
Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen
néz téged, mert örül, hogy lát ma itt
fehérek közt egy európait.”
Szerencsétlenek! A lényeget NEM látok vagytok! Fogadd tiszteletteljes megvetésem!
Rossz kaput döntögetsz – és pont a lényeg mellett mentél el!
Egyébként nem érdekel, mert a gyerekeimnek igyekszem olyan értékrendet adni, amelyben a család az egyik tartóelem, a család pedig nálam is: apa, anya és a gyerekek!
Az írás pedig nem a homoszexualitás ellen vagy épp mellett szólt, hanem arról, hogy egy énekversenyen az éneket értékeljük… a teljesítményt! A többi jelen esetben irreleváns!
Kedves Mammy! OK! Ja, hogy a „dal”…? Hát az a szürkébbnél is szürkébb volt! Summa summarom: ha nincs „szakálla” ennek az UFO-nak, kb. a 19. helyen végzett volna! Tizenkettő egy tucat…De mindegy is! Máris lecsengett ez az egész!
Miután a másság, azaz a homosexualitás (sem) választás kérdése, igy igen hamar meglepödnétek, ha saját gyermekeitek közül legalább egy közéjük tartozna. Ugyanis erre nem lehet „nevelni”, és teljesen mindegy milyen „értékrendszere” van a kedves szülöknek. Ne mondjátok, hogy nem szóltam idejében.