Fess zenét! – mondta egy barátom, és már küldte is a dalokat. Ki tudna egy ilyen kihívásnak ellenállni? Jó, bizonyára akad, akit nem csigáz fel a lehetőség, én azonban belevágtam.
A sorozat következő zenéje: Cseh Tamás – Csönded vagyok
Mi más fejezhetné ki szebben a csöndemet, mint egy szál virág, amely köztudottan szebben beszél minden szónál… És melyik virág tudná mindezt jobban leírni, mint egy szál rózsa?
A rózsa beszél a csendben. Nincs is szükség szavakra! A szavak hazudhatnak, egy rózsa mellett csak önmagunknak hazudhatunk.
A rózsa magában hordozza a tüzet, akkor is, ha nem tudom lángoló szavakkal kimondani, amit érzek.
A rózsa, amelyet megsimogatsz, és rád mosolyog, de akarva-akaratlan megsebezhet közben… Mégis: a tüskéivel együtt szeretjük!
Ott vagyok, és vigyázok rád! Hiszen nem csupán fogom a kezed, de mögötted állok! Számíthatsz rám, biztonságban vagy! De ne várd, hogy én mondjam el, mert erre úgy sincs szó…
Hiszen, ha épp felemel a sors, minek a beszéd: csak mosolyogj, mint a rózsa. Ha pedig épp elakad a szó, mert korbáccsá válik a világ: én a csöndben is veled vagyok!
Legyél a csöndem – és én leszek a hangod!
– Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.
(Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg)
– Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan – ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
– Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.
– Az idő, amit a rózsámra vesztegettem… – ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
– Az emberek elfelejtették ezt az igazságot – mondta a róka. – Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért…
– Felelős vagyok a rózsámért – ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
Csönded vagyok
Most elmondom, mid vagyok, mid nem neked.
Vártál ha magadról szép éneket,
dícsérő éneked én nem leszek,
mi más is lehetnék: csak csönd neked.
E szó jó: csönd vagyok, csönded vagyok.
Ha rám így kedved van maradhatok,
ülhetsz csak tűrve, hogy dal nem dicsér,
se jel, se láng csak csönd, mely égig ér.
S folytatom mid vagyok, mid nem neked,
ha vártál lángot, az nem lehetek,
fölébem hajolj, lásd hamu vagyok,
belőlem csak jövőd jósolhatod.
Most elmondtam mid vagyok, mid nem neked.
Vártál ha magadról szép éneket,
dícsérő éneked én nem leszek,
mi más is lehetnék: csak csönd neked