Szappanbuborékok… Sok gyereknapon voltam idén – szinte mindegyiken ott szálltak… Gépből, fújókából, unikornisból… Talán csak itt nem voltak jelen! Kicsit azt éreztem, őket nézik annak: szépek, színesek – néhányat idő előtt megsemmisítenek, néhányat megcsodálnak – a többség némán nézi, ahogy a semmibe vesznek!Csakhogy ők NEM szappanbuborékok, hanem gyerekek! Akikre ráadásul most épp az állam kéne…
Tanulni, tanulni, tanulni – az élet egyik legnagyobb bölcsessége számomra! Nem azért, mert Lenin bácsi erre biztatott, hanem mert elég hamar felismertem, hogy a megszerzett tudás, tapasztalat az egyetlen olyan kincsünk, amiből bármikor építkezni, alkotni lehet, miközben senki nem veheti el tőlünk! Tanulni, tanulni, tanulni – a Lenini elvet álmunkból felébredve is fújni kellett, miközben…
Alig néhány éve még rendszeresen súlyos pénzeket kellett elköltsünk arra, hogy – jelenleg 28 éve tartó – kapcsolatunknak ne a Magyar Állam vessen véget! Kedvesemet ugyanis Erdélyből „importáltam”, ami azzal járt, hogy innentől kezdve nemkívánatos személyekké váltunk. Bár én Budapesten születtem és törvényesen összeházasodtunk, együtt neveltük négy gyerekünket, miközben két helyen végeztünk társadalmi munkát (ingyen),…
Megint nem leszek túl népszerű, de sajnálom: ha erre törekednék, akkor jó pénzért(? Na jó: pénzért!) valamelyik bulvárba csöpögtetném a virtuális tentámat… Így viszont (még) szabadon alkothatok véleményt, és én igyekszem becsben tartani ezeket a kis szabadságmorzsákat. Nem leszek népszerű, mert az igazság sosem az! Ha a képébe tolják az embernek, akkor kifejezetten irritáló tud…
Egy régi budapesti képeket felvonultató csoportban futottam bele kedvenc játékboltom egy korabeli fotójára. Elöntött a nosztalgia, annak ellenére, hogy az egyetlen játék, amit innen kaptam – egy 360 Ft-os alvóbaba – az idők folyamán anyám emlékezetében már 500 Ft volt (mint akkoriban nagyanyám nyugdíja!), és többször lett fejemhez vágva, mint ahány szál haja volt a…
Hogy hányan vették komolyan az augusztusra ígért dupla családi pótlékot – nem tudhatom, de az érintettek azóta már feltehetően szembesültek a szomorú ténnyel, hogy szeptemberben hiába várják a pénzt jelentő csengőhangot… de nem ez volt az egyetlen pillanata a tanévkezdésnek, amikor csúnyán átverve érezhettük magunkat! A „nem a Soros által pénzelt” média szorgalmasan hangoztatta, milyen…
Zokog és tombol! Bántották, igaztalanul… Vigasztalnád, de van, mikor minden kevés: ha vele morogsz, nem csitul… ha viccelődsz, csak rosszabb! Van, hogy a szavak már hiába szólnak… Talán egy ölelés segít, talán a szeretet rezgései megmutatják az utat a megnyugvás felé! Szavak… mit is mondhatnál?!? Magadhoz szorítva simogatnád hátát, és közben súgnád fülébe, hogy rendben…
…kérem, maga nem normális! – vágtam rá rögtön gyerekkorom mondókájának folytatását, amelyet valaha gyöngyöző kacajok közepette harsogtunk a suliban. Nem is sejtettem, hogy az ártatlannak tűnő emlék micsoda gondolat-cunami előfutára volt…
Megszületünk. Tisztán, ártatlanul, és az egyetlen, ami elsőként meghatároz: emberként! Persze, egy kórházi szülőszobán ez magától értetődő – talán ezért feledkezünk meg róla… Embernek születünk, s csak eztán derül ki: fiú vagy lány érkezett-e a világra – férfivé vagy nővé serdül majd egyszer? Aztán – többnyire – hazavisznek szüleink, legyen ez a haza bárhol… hogy…
Végig aggódtam, ahányszor útnak indult valamelyik gyerekem… Pedig mindig jó kezekbe adtam őket – mégis rezzentem minden váratlan telefoncsörgésre! Nem tudom, és nem is akarom elképzelni, mit érezhetnek most azok a szülök, akik hiába várják haza gyermeküket, vagy akár azok, akik túlélték ezt a tragédiát… Belegondolni sem merek, hogyan és mikor fogják feldolgozni, hogy ők…