Akiknek már gyereknap se jár

Szappanbuborékok… Sok gyereknapon voltam idén – szinte mindegyiken ott szálltak… Gépből, fújókából, unikornisból…  Talán csak itt nem voltak jelen! Kicsit azt éreztem, őket nézik annak: szépek, színesek – néhányat idő előtt megsemmisítenek, néhányat megcsodálnak – a többség némán nézi, ahogy a semmibe vesznek!Csakhogy ők NEM szappanbuborékok, hanem gyerekek! Akikre ráadásul most épp az állam kéne …
Continue reading Akiknek már gyereknap se jár

 

“Duracellnyuszi” üzemmódban

– Hogy bírod? – kérdezik tőlem gyakran, pedig a válasz egyszerű: szeretem! Nem vagyok (teljesen) hülye, nincsenek mazochista hajlamaim se, nem “felkelni és dolgozni menni” szeretek, hanem beülni az autóba azzal a tudattal, ami vár majd rám, fűszerezve az új kalandok reményével, a lehetőséggel, hogy keresztül-kasul száguldozzam a városon… Ha fáradt vagyok este: irány a …
Continue reading “Duracellnyuszi” üzemmódban

 

Köszi, Feró – nagy voltál!

Köszönöm, hogy már az első számoktól kezdve bekerültem egy időhurokba, és újra tizenéves tininek érezhettem magamat. Nem csak egyszerűen a kort idézted meg, de úgy ugráltam és énekeltem, mintha tényleg fiatalabb lennék bő három évtizeddel… Köszönöm, hogy negyven éve hallgatom a dalaid, és még mindig ugyanazt érezhetem alattuk, mint egykor…! Mert – és ezt is …
Continue reading Köszi, Feró – nagy voltál!

 

Nesze tankönyv, fogd fel jól!

Hogy hányan vették komolyan az augusztusra ígért dupla családi pótlékot – nem tudhatom, de az érintettek azóta már feltehetően szembesültek a szomorú ténnyel, hogy szeptemberben hiába várják a pénzt jelentő csengőhangot… de nem ez volt az egyetlen pillanata a tanévkezdésnek, amikor csúnyán átverve érezhettük magunkat! A „nem a Soros által pénzelt” média szorgalmasan hangoztatta, milyen …
Continue reading Nesze tankönyv, fogd fel jól!

 

Amerika, London, Párizs…

…kérem, maga nem normális! – vágtam rá rögtön gyerekkorom mondókájának folytatását, amelyet valaha gyöngyöző kacajok közepette harsogtunk a suliban. Nem is sejtettem, hogy az ártatlannak tűnő emlék micsoda gondolat-cunami előfutára volt…  

 

Mikor már a múlt sem épül…

Kislányként rengetegszer hallottam: építenünk kell a szocializmust! Baromira nem tudtam, mit jelent, de bevallom: nem is foglalkoztam vele: éltem a saját életem, a családom érdekelt, az otthonom, a gyerekkorom… Persze a suli is, ahol nekem még az örsi órák is tetszettek, mindig csináltunk valami jót: játék, kirándulás, versenyek… Voltam kisdobos is, úttörő is – naná, hiszen …
Continue reading Mikor már a múlt sem épül…

 

Volt egyszer egy(-két!) rock szentély

…de elküldték a PeCsába! Majd azok után, hogy legendák „robbantottak” a színpadán – most egyszerűen lerombolják azt is… Hogy hogyan tovább? Ki tudja! Emlékszem, ifjúságom hajnalán majdnem poppernek lettem kikiáltva! Az ok egyszerű: ez a hajviselet nem csak jól állt, de elegendő voltam hozzá én is, és a hajam is. Vékony lábaimon a répanaci lényegesen …
Continue reading Volt egyszer egy(-két!) rock szentély

 

Cirkusz lesz a Városligetben! – a Dürer és a Kertem helyén…

Hogy már van egy? Igen, tudom… de az MÉG van! És MÁR van cirkusz amiatt, hogy – sokak szerint teljesen feleslegesen, mert sem igény, sem pénz nincs rá – lebontanak, átépítenek a közeljövőben szinte mindent, ami ott található! – Na, ne szórakozzanak már velünk! – gondolják erről sokan, például azok, akiknek már semmi más szórakozási lehetőségük nincs, …
Continue reading Cirkusz lesz a Városligetben! – a Dürer és a Kertem helyén…

 

Miénk a pálya!

Nem, ezúttal nem stadion – hanem EB, és nem futball, hanem szakmunkás! De 2018-ban mi rendezhetjük meg, mert elnyertük a jogot! Jó, nem? Büszkének kéne lennem, de én már csak ilyen kukacos vagyok, kevés dolognak tudok örülni, ha leakarják nyomni a torkomon!