Sorra jelennek meg a képek, kérdések: milyen emberiség az, ahol néhány óra leforgása alatt sokmilliót dobnak össze egy épület megmentésére, miközben gyerekek milliói éheznek… Aki ismer, tudja, hogy gyerekekért bármire képes vagyok! Ha választani kell két hasonló ügy között, nem kérdés, hogy melyik mellé állok. De – és most jön az a jó öreg „DE”……
Én csak élni szeretnék! Lehetőleg a saját hazámban… Élni, és nem csak túlélni! Azt azonban nehezen tudom életnek hívni, ha napi 12-16 órányi munkával is csak annyit lehet elérni, hogy fedél van a fejed felett és esetleg étel az asztalon. Nem vitatom, hogy ezek az élet alapszükségletei közé tartoznak, mégis: emberi életnek azért én kicsit…
…ezt kívántam, mindenkinek – a Facebook emlékeztetője szerint – pontosan hat évvel ezelőtt. Karácsony lévén ma sem mondhatok mást: mindenkinek nagyon boldog ünnepeket kívánok! De egy pillanatra elgondolkodtatott a kép, amely hat éve született… Emlékszik még rá valaki? A heteken át tartó őrületnek, amelyet minden évben eljátszunk, hogy minden rendben legyen a Nagy Napon: van…
Nyugalom… Lassan már el is felejtjük ezt a szót! Pedig mindenki erre törekszik, annak ellenére, hogy mindenkinek kicsit mást jelent! Reggel úgy ébredtem fel, hogy végre nem kellett épp rohannom sehova. Igyekeztem hát kiélvezni ezt a különleges helyzetet. A fürdőbe menet előbb bedugtam a sütőbe a tegnapról megmaradt tököt – igaz, frissen a legjobb, de…
Fura egy ország a miénk… Például a legtöbb embernek halvány lila gőze sincs arról, hogy mit is jelent a Mindszentek ünnepe! Nem nagyon vannak tisztába vele, hogy kit vagy mit, és miért ünneplünk ezen a napon (vagy egyáltalán melyiken!). A magyaros vérmérsékletnek köszönhetően a szentek felsorolása ugyan sokak számára sikerül „csípőből”, ha épp félremegy a…
Értem én, hogy kell a rendőr a kilakoltatásokhoz… És nem marad arra kapacitás, hogy a város élhető maradjon… Tudomásul vettem, ha nem is értek egyet vele! Csak csendben kérdezem: nem lehetne az ilyen nagyobb gócpontokhoz – legalább madárijesztő szerű dísznek – odaküldeni egy-egy rendőrt? Értem én, hogy az a tény, mely szerint én elkésem…
Kikerült a kereszt a Parlamentre – hirdeti az Index egyik főcíme. Hogy ez jó hír vagy rossz… ki hogy éli meg! Én elsőre csak álmosan felnéztem: mi van? Gyerekkorom egyik kedvenc ünnepén keresztről sokáig nem is eshetett szó, hiszen a hetvenes években ez kerülendő volt – de nem is igazán hiányzott. Így is több dolgot…
Nem érdekel, hogy ezrek, százezrek, vagy milliók vesztek oda a koncentrációs táborokban – mert az Egy is sok, a Tíz már rengeteg, és az összes többi adat olyan érthetetlen borzalom, amit emberi agy – és lélek – képtelen felfogni is, nemhogy feldolgozni! Az erről szóló megemlékezéseket én mégis erőltetettnek, és feleslegesnek éreztem sokáig, és több…
Két vers… Az egyik Illyés Gyula költeménye, mely 1956 októberében röplapokon keresztül jutott az olvasókhoz – és még a Kádár korszak vége felé sem kerülhetett verseskötetbe. A másik Márton László verse, 1992-ben született, amikor épp tombolt a szabadság – vagy legalábbis: a szabadságba vetett hit. A két vers: Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról Márton…
Szép lett a „Fradi pálya”! Oké, nekem nem minden tetszik, de azért megfelel, a játékminőség árnyékában egyenesen kiváló a stadion! Nem spóroltak semmivel, legfeljebb itt-ott „ki” egy csepp anyagot – de az egy másik történet… Most csak gyerekkorom „libalegelője” érdekel, ahogy akkor hívtuk a pályát, ha bosszantani akartuk nagyapámat! Sokszor lett azóta – nagyon helyesen…