Volt egy pillanat…

Igen, egy pillanatra elhittem, hogy létezik Magyarországon valami Ellenzékféle! Egy pillanatra feledni tudtam, mit az elmúlt nyolc évben tettek, vagy amit tenniük kellett volna… Egy pillanatra megfeledkeztem arról, hogy vagy ENNYIRE alkalmatlanok, mint azt a választások idején demonstrálták, vagy ennyire agyafúrt számítók, és fütyülve az ország érdekére: egyik sem vállalja, hogy egy választási győzelem után …
Continue reading Volt egy pillanat…

 

Rabszolgák ők is!

Mi baj a „rabszolgatörvénnyel”?!? Hisz’ rabszolgák vagyunk mindannyian! Ezt már rég elmondtam, sőt: azt gondolom: rosszabb a helyzet, hiszen a rabszolgák értéket képviseltek gazdájuk számára. Ezért – ha jól nem is tartották, de – etették, altatták, néha még gyógyították is őket… Ők pedig sanyarú sorsuk mellett képesek voltak összefogni, közösséget alkotni, kultúrát teremteni – nem …
Continue reading Rabszolgák ők is!

 

Egy cipőben járunk!

Az ötlet – aktív és korábbi sportolók cipőket gyűjtenek a címbeli jelszóval rászorulóknak – remek! Már csak azért is, mert a segítő szándék mindig jó, a nehéz körülmények között élőknek ugyanolyan fontos kéne legyen a sport, hát a cipőn nem múlik majd legalább… Persze, ettől nem lesz egyszerűbb az életük, hiszen tagdíjakat, védőfelszereléseket továbbra sem …
Continue reading Egy cipőben járunk!

 

Emlékezzünk!

Augusztus. Kánikula, vízpart, koktél… Ma magától értetődően valami narancskarikás-napernyős jéggel teli csoda ez utóbbi – de nem is olyan rég sokaknak a koktél szó a “szegény emberek atombombáját” jelentette. Molotov koktél… A legtöbb embernek ez jut eszébe a volt szovjet külügyminiszter nevéről, pedig a Hitler-Sztálin paktum aláírása is hozzá kötődik – éppen ma 79 éve. …
Continue reading Emlékezzünk!

 

Amikor lilul a fejed már a zöldektől is…

Értem én – és maximálisan tisztelem – hogy végső erejükig próbálja az emberek egy csoportja megvédeni a Városligetet, nekem is, és a gyerekeimnek, unokámnak is! Hálás is vagyok érte, ha a módszerekkel nem is értek mindig egyet – de lássuk be: a “gépezet” működése sem az etikus döntésektől bűzlik, így nem rónám ezt fel nekik! …
Continue reading Amikor lilul a fejed már a zöldektől is…

 

Vízágyúból reménysugár

– Szégyellem hogy magyar vagyok! – Hallottam a tömegből egy jólszituált középkorú hölgy szájából, miközben a tüntetésen csatlakozni készültünk a többiekhez. És bárcsak azt mondhatnám: nem tudom ez milyen érzés, én büszke magyar vagyok! De sajnos ez nem igaz… Az elmúlt években a büszkeség elkopott, a remény elfogyott! Az első olyan pillanat, amikor hosszú évek …
Continue reading Vízágyúból reménysugár

 

A fecske esete a nyárral

Vásárhely felett az ég… – idézik a dalt sokam most a Facebookon. „Se nem tiszta, se nem kék” – tenném hozzá gyorsan, bár magam is azt gondolom, reményt adó a részvételi arány és az eredmény egyaránt, ahogy az a tény is, hogy bár nem kék az ég, de már nem is narancssárga! Csakhogy… félek! A …
Continue reading A fecske esete a nyárral

 

Össze-visszafogás…

Ébresztő: kampány van! – mondottam én is, de ez nem csak az embereknek, hanem a pártoknak is szólt (volna)! Persze, a szélkakasban az a jó, hogy nem akar felébreszteni… Többen kérdezték, hogy “jódehátmitkénecsináljona Zellenzék” – és én próbáltam is itt-ott hangot adni neki… Nem, szerintem épeszű ember nem várja, hogy a választásokon fogjanak össze – bár …
Continue reading Össze-visszafogás…

 

Ébresztő: kampány van!

Megint nem leszek túl népszerű, de sajnálom: ha erre törekednék, akkor jó pénzért(? Na jó: pénzért!) valamelyik bulvárba csöpögtetném a virtuális tentámat… Így viszont (még) szabadon alkothatok véleményt, és én igyekszem becsben tartani ezeket a kis szabadságmorzsákat. Nem leszek népszerű, mert az igazság sosem az! Ha a képébe tolják az embernek, akkor kifejezetten irritáló tud …
Continue reading Ébresztő: kampány van!

 

Ötkarikás a szemem…

Válogatott versenyző az egyik gyermekem… így már attól is párás lett a szemem, ha elképzeltem: egyszer ő is talán majd olimpikon lehet! Hát még ha én is ott lehetnék, hogy szurkoljak neki… és pláne, ha mindez itt lehetne Magyarországon, hogy mindenki lássa!!! Anyai büszkeségem édes álmodozását az sem zavarta, hogy mindenek előtt azt kellet elérni: …
Continue reading Ötkarikás a szemem…