Emlékezzünk!

Augusztus. Kánikula, vízpart, koktél… Ma magától értetődően valami narancskarikás-napernyős jéggel teli csoda ez utóbbi – de nem is olyan rég sokaknak a koktél szó a „szegény emberek atombombáját” jelentette.

Molotov koktél… A legtöbb embernek ez jut eszébe a volt szovjet külügyminiszter nevéről, pedig a Hitler-Sztálin paktum aláírása is hozzá kötődik – éppen ma 79 éve. Ezért választották ezt a napot a totalitárius diktatúrák áldozatainak európai emléknapjának. És nekünk, magyaroknak bőven van mire emlékezni ennek kapcsán…

Jó lenne, ha megtennénk, hogy emlékezünk, mert nem csak az áldozatoknak, és hozzátartozóiknak, vagy épp az egy életre testi-lelki nyomorba döntött túlélőknek tartozunk ezzel, hanem a gyerekeinknek, unokáinknak is! Az áldozatoknak, a szenvedésnek csak az adhat szikrányi értelmet, ha képesek vagyunk okulni belőle, hogy többet ez ne fordulhasson elő…

Emlékezzünk… Talán egy néma főhajtás elegendő lenne… Egy film, egy könyv, egy visszaemlékezés… De évek óta képtelenen vagyunk bármit úgy ünnepelni, vagy bármire úgy megemlékezni, hogy az pártsemleges maradhasson! Most sincs másképp!

A KDNP szavai fülembe forró ólomként ömlöttek – szerintük ugyanis egyöntetűen kell felemelnünk a szavunkat az elesettekért és az elnyomásban élőkért.

„Továbbra is meggyőződésünk, hogy az igazi védelem az elnyomással szemben egy olyan kereszténydemokrácia lehet, amely mindennél jobban óvja az emberi méltóságot és mindent megtesz azért, hogy a közösség értékein belül az egyén minél jobban kiteljesedhessen”

És dübörögnek a fejemben az elmúlt napok hírei: az éheztetések, a kilakoltatások, a hajléktalan törvény, az embertelenség megnyilvánulásainak számtalan formája – melyekben nem mellékesen oroszlánrésze volt a KDNP-nek! És tombol bennem a tehetetlen düh, mert ugyan szégyenletesen kevesen, de megpróbáltak szót emelni, megpróbáltak tenni valamit – de nem hagyták! És én egyrészt nem látom a tömeget, aki odaállt volna például Iványi Gábor mellé, másrészt nem hallom, hogy az összes még használható média beszámolna róla, terjesztené, megmutatná a valóságot!

Igen, tudom: aki szót emel, azt kicsinálják! Nem, még nem az életét veszik el – még csak a megélhetését, az életkörülményeit, az eddig felépített egzisztenciáját! És mindenki fél… Megértem! De egyszerre nem lehet mindenkit kicsinálni, épp ezért kellene egyszerre szólni! Ahogy a KDNP is nyilatkozta ma (na mégegyszer, hogy megjegyezzük!): 

„…egyöntetűen kell felemelnünk a szavunkat az elesettekért és az elnyomásban élőkért”

– még ha ők valami teljesen mást is értenek ezalatt!

Megesik az ilyen… Anno Molotov bácsi is azt mondta: ők ugyan nem támadják a finneket, csak élelemcsomagokat dobálnak! Kedves! Ma talán ő is KDNP-s lenne… A repülőkről érkező csomagok persze, hogy bombát rejtettek. Ezt viszonozta a finn csapat az „üdvözlő koktéllal”, amely aztán Molotov-koktél néven „robbant be” a magyar köztudatba is!

Emlékezzünk… És: tanuljunk már végre!