Lassan mi is elkezdjük a ház díszítését: a wc papír már például karácsonyi! Így szükség esetén egy rénszarvas segíti a tisztítást… A többi dekoráció egyelőre a garázsban várja, hátha valaki kitakarít és elhelyezi majd őket…
Szerintem ez most pont tökéletes így! Valahogy jobban passzol ehhez az évhez, amit egyszerűen: elloptak tőlünk! Vagy csak eltűnt… vagy nem is tudom…
Azt gondolom: soha nagyobb szükségünk nem volt szeretetre és az összetartozás bármely megnyilvánulására, mint most. Mégis: az is kérdéses, hogy egy ebédre össze tud-e majd jönni a család. Látom-e majd az unokáimat? Lesz-e ajándék a fa alatt? Csupa kérdés…
Szervezni kéne – merthogy: ez a titka – de még azt sem tudhatjuk, mire lesz majd engedély… és ki mit tud/mer bevállalni?
Közben nézem a plázákban tobzódó tömeget, akik mintha rettegnének, hogy holnaptól zárva lesznek a boltok és nem lesz meg az új plazma, a 125. nyakkendő a papának, és Pistike négy oldalas kívánságlistája is esetleg hiányos marad.
Készülnöm kéne nekem is… Lesz bejgli, meg káposzta, meg… és igen, fa az muszáj. És jó lenne „ott ülni mindannyian”. És a kiskorúak talán találnak valamit a fa alatt, ha jók lesznek! És ha eljönnek…
Egyszer már leírtam, hogy Gyűlölöm a karácsonyt, igaz: némiképp provokatív jelleggel, hogy mindenki egy kicsit felül tudja magában vizsgálni, miről is szól ez az ünnep neki. Hogy szembemenjek a kereskedelem és a média agymosásával…
De most tényleg nem bánnám, ha jönne a Grincs és elvinné az egészet… Hiszen a finom ebédet szeretteim körében várni – ehhez azért nem kell karácsony legyen!
