Láthatatlan lelkek

Még két évet sem élhetett… Ártatlan gyermek, akit csak szeretni lehetne és kellene! Neki azonban más sors adatott!

Tudom, nem hozhat mindenkit „jó helyre a gólya”. Talán valóban vannak eredendően rossz emberek, még ha én nem is hiszek ebben! Szerintem csak olyanok léteznek, akik akár „jók” is lehetnének – hisz’ azt vallom: minden gyermek tiszta lélekkel születik – éppen csak néhányuknak nem azt pakolta az élet a batyujukban, hogy megtanuljanak embernek lenni, szeretet adni és kapni! Így ők már csak azt adhatják tovább, mi belőlük fakad: erőszakot, bántalmazást, öntörvényűséget… Ők tehetnek róla? Igen, bizonyára ők is! De pontosan tudom, milyen nehéz ledobni ezt a hátizsákot és nem igazán kapnak segítséget hozzá! Többségükben fel sem merül, nem is lát rá módot, hogy lehetne másként is élni! Ettől még felnőnek, és bármi is a motiváció – véletlen „megesik”, banknak kell, vagy csak nem volt pénz abortuszra – szaporodnak. (Bocsánat: a családalapítás számomra kicsit mást jelent!) Jogukban áll – és ez így van rendjén! Nem tisztem vitatni a jogukat…

Szerencsére – elvileg – létezik egy rendszer, amit gyerekvédelemnek csúfolnak! Ennek a rendszernek feladata lenne, hogy észrevegye és segítse azokat a gyerekeket, akiknél valami baj van otthon, azokat, akikkel a sors nem volt túl kegyes, mikor a családot osztotta: rossz helyre születtek! Ahol nem a szeretet, a törődés várta őket, hanem a nyomor, a bántalmazás, az alkohol vagy más szerek gőze… – vagy épp valami kényszer, mondjuk: kellett a banknak! Ebben a rendszerben szakemberek vannak: védőnők, orvosok, szociális munkások, gyámügyesek, pedagógusok, rendőrök, polgárőrök… és még sorolhatnám! És ugyan nem részei, mégis fontos elemei a szomszédok, rokonok, ismerősök, akik jelzést küldhet(né)nek számukra. Vannak pontok, ahol észre lehet, észre kell venni, ha baj van!!!

Itt is lett volna mit… A státuszvizsgálatok, kötelező oltások idején, vagy amikor nyilvánosan bántalmazták a cseppnyi gyermeket szülei! De nem… Hiába voltak rendszeresen ütésnyomok apró testén, hiába cibálta az anyja(!) a hajánál fogva, hiába üvöltötte „nevelőapja”, hogy meg fogja ölni… – amit minden gyanú szerint be is tartott…

Annak ellenére nem történt semmi, hogy érkezett hivatalos bejelentés is – hátha nem látnak a szemüktől az illetékesek! Süket fülekre talált: a gépezet nem észlelte mekkora a baj!

Hogy egy nevelőotthonban jobb helyen lenne-e, ahol társai mellett olykor a nevelők agressziójának is ki van téve a rájuk bízott gyermek – nehéz kérdés! Csakhogy ez már soha nem fog kiderülni, mert ez a csepp lányka már nem ezen a világon él… Nem az első, és sajnos biztosra vehetem, hogy nem is az utolsó áldozata annak, hogy ez a rendszer egyszerűen: halálosan béna és alkalmatlan!

Igaz, ma már nem vehetne a szüleinek pálinkát… Talán. És nem lehet azonos nemű nevelőszülője, ahogy ő sem válthat nemet! És nem láthatja, hogy a dohányboltban cigaretta kapható! Az igazolatlan hiányzásért pedig azonnal ugrik a családi pótlék – bár ennek lassan értékét tekintve semmi visszatartó ereje nem lesz… Nálunk ennyit tud a gyerekvédelem! Bántalmazni, éheztetni szabad! Megölni is akár, majd lesz utána hajtóvadászat…

Nem tudom, még hány gyermek, hány védtelen áldozat, hány bántalmazó kapcsolatban élő nő halálsikolya kell ahhoz, hogy valaki egyszer végre javítson a rendszeren, amely öt évtizede is éppoly vak volt, mint ma! Vagy ez tényleg ennyire nem érdekes?!?