…de persze: így is szeretlek! Épp csak érzékem van hozzá, hogy rosszkor legyek rossz helyen, hogy én álljak a leghosszabb sorba, de mögém már senki… hogy az orrom előtt záródjanak be az ajtók, menjen el a jármű, a pénztáros… Szerencsére ahhoz is van érzékem, hogy ezekből a bosszúságokból kihozzak valami jót! Azt hittem, ez ma…
Alig múlt tíz éves és húsz kiló! Ezúttal a gyomra miatt került kórházba, ahol kiderült: fekélye van. Jellegzetes stresszbetegség, nem éppen a gyerekkor jellemzője – el is küldték hát további vizsgálatra a pszichológushoz! Voltak foltok, képek, aztán egy érdekes feladat: be kellett helyettesítenie minden családtágját valami mesehősnek! Mindenki királylány volt, meg tündér, meg hős lovag……
Már rég elengedtem, hogy valaha megvalósuljon az álmom és kipróbálhassam, milyen érzés balerinaként röpködni, hajladozni, a test és a lélek harmóniáját zenével fűszerezve megmutatni… Aztán egyszer csak mégis megtörtént! Ez már eddig is olyan volt számomra, mint egy tündérmese, de tegnap ráadásul „szintet léptem” – és a haladók közé csöppentem! Bonyolultabb, összetettebb feladatok, forgások, ugrások……
– Ne haragudjon, nem pénzt akarok kérni… – hallatszott egy hang a sötétben! Az épület árnyékából egy éltesebb korú nő szólított meg, kissé csapzott külsőjéről lehetetlen volt megállapítani, hogy a harminchoz vagy a hatvanhoz van közelebb. – … csak a fiamnak kéne egy bakancsot vennie, mert nem tudom elvinni az orvoshoz! – folytatta a nő…
Nem is értem, eddig hogy-hogy nem írtam róla… Igaz, szóban már sokszor elmeséltem, hogyan is került a nyakamba a kedvenc láncom! Ma egy különleges hóvirág fotója kapcsán jött elő a történet, ahol a képen a tavasz első hírnöke nem pusztán a fagyos földdel, de egy útjába került falevéllel is sikeresen küzdött meg, hogy elhozza nekünk…
Egyenjogúság ide vagy oda: nőt és gyereket nem bántunk! És általában a kisebbet, a gyengébbet, a védtelent sem… Ehhez nem kell különösebb ideológia – azt gondolom, ez alapvető emberi értékrend! Nálam biztosan az alapkő része: számomra nem számít, ki honnan jött, miben hisz, kivel bújik ágyba, mit gondol a világról – az emberről alkotok benyomást,…
Aki már járt „odaát”, annak mindegyik az – de a mai ezen felül is különleges! Tizenkét éve is az volt! Túlélve (akkor épp) egy durrdefektet az autópályán – bónuszként – egy rendkívüli ajándékot kaptam az élettől: lett egy ajándékfiam. Nem „egy vér”, de egy lélek lettünk, amit bármi történt – márpedig történés az mindig volt…
Hogy mi köze a korcsolyának a focihoz? Vagy mindkettőnek az épülő házakhoz? Elárulom! Mindig imádtam a korcsolyát! Még Vitray tolmácsolásával kezdtem gyönyörködni benne és lelkesen szurkoltam sportolóinknak! Illetve… mostanában már ott tartunk, hogy a Kósa Lajos vezette szövetség öt induló versenyzőjéből már csak egyetlen magyar sportoló fért be a keretbe, és még egy akad, aki…
Tartozni valakihez – ez a legősibb vágyaink egyike, ösztöneink diktálta késztetés. És a szeretni és szeretve lenni is általános igény, amely akár meg is érdemelne egy ünnepnapot, hiszen csodálatos dolog – különösen, ha mindkettő ugyanarról a két emberről szól! Látva a sok csilivili szívecskét és mindenféle bigyót – és persze, az éttermek, szállodák hirdetéseit –…
Pusztán egyetlen napja tettem közzé, hogy a jövőben nem nagyon készülök politikai dolgokról írni, de közben olyan események történtek, hogy csak nem tudok ellenállni, még ha tudom is, mennyi értelme van… Nincs itt semmi látnivaló! – üzente Novák Katalin azzal, hogy napokkal a kegyelmi botrány kirobbanása után jóízűen elmajszolta a békési foszlós kalács utolsó morzsáját….