Meddig tűrjük még?!? – teszik fel egyre többen a kérdést a közösségi portálon. De valójában nem tudom, mit szeretnének: forradalmat? Kivel? Mivel? Tüntetni még néha szabad, bár legfeljebb maroknyi ember részvételével, ami valahol érthető: minden kreativitásomat latba vetve sem tudom elképzelni, amint a mostani kormány – jó, ne dumáljunk mellé, mert a kormányzáshoz amúgy sincs…
Izgatottan vártam az előadást, hiszen azt sem tudtam, mire számíthatok majd… – ráadásul ez egy trilógiának immár harmadik része! Amelynek még a műfaja sem meghatározható: talán tánc, némi színház, balett, cirkuszi akrobaták különleges elegye egy csipetnyi bábszínházzal fűszerezve! Abban biztos voltam, hogy kilengeti majd a mutatómat, épp csak az volt a kérdés: melyik irányba?!? Kicsit…
− Ez már csak ilyen… − gondoltam, amikor egy barátom sorait olvastam a mostanában nyakába zúduló szaráradatról. A következő pillanatban azonban engem öntöttek el gondolatok a szar kapcsán és bármilyen közönségesnek is tűnnek: úgy éreztem, talán nem baj, ha megosztom! Igen, az élet már csak ilyen, az a bizonyos szar szinte megállás nélkül ömlik a…
A film 1969-ben készült, akárcsak én! Igaz, én már 1970-ben napvilágra kerültem, míg a film a (talán ürgebőrbe bújtatott) dobozában porosodott még közel egy évtizedett a Cenz családnak köszönhetően. Hja, kérem: más idők, más családok voltak akkoriban… és az élet nem habostorta! Nagyon kölyök voltam, mikor első alkalommal láttam, de sok jeleneten és sok poénon…
Beköszöntött újra a Sárkány éve… Izgalmasan hangzik? Vagy talán nincs is semmi jelentősége? Én általában szeretem! Elsőszülöttem is a Sárkány évében érkezett, és mint minden új év érkezésekor: én ezúttal is optimistán néztem a jövőbe. Mégis: talán a világot átszövő általános bizonytalanság miatt valóban kicsit ijesztő a helyzet… – erről azonban aligha a sárkányok tehetnek!…
Igazán stílusos úgy kezdeni egy ilyen szülinapot, hogy az ember Pestről Óbudán keresztül hajt át Budára – de bevallom, egy órával korábban még egészen más terveim voltak. És az is igaz, hogy hazafelé a városon keresztül már korántsem volt ennyire ünnepélyes a hangulatom, mivel egy teljes óra alatt jutottam át az Erzsébet hídtól a Keleti…
Elképesztő. mennyi mindennel – pontosabban: gyakorlatilag bármivel! – meg lehet osztani a magyar embereket! Talán éppen azért, mert a nagy dolgokban hiába hallatnák hangjukat, így a legapróbb dolgokon is vérre menő csatát vívva védik vélt igazukat! Nem kell már hozzá pártszimpátia, vallás, elég egy „menni a Balatonra” vagy „kell-e ruha a kiskutyára”, esetleg „kaszálni kell…
Emlékszem, nyolcéves voltam, mikor egyszer elszöktem otthonról, hogy meglessem a barátnőmet a balett előadásán. A Hófehérkét adták elő, ő az egyik törpe volt, talán Kuka, de ebben már nem vagyok biztos! Csak néztem, ahogy a velem egykorú gyerekek kecsesen mozognak, olykor tündérként repülnek a színpadon! Akkor lettem szerelmes a balettbe, de – bár egyszer egy…
Arcfestőként egész évben sorra varázsolom elő a pillangókat, unikornisokat, pókembereket és a megannyi varázslatos lényt a gyerekek (és a gyereklelkűek) arcából. Ez számomra az egyik legnagyobb élvezett, különösen akkor, amikor belenézve a tükörbe, megpillantják magukat az érintettek. Leírhatatlan érzés! De van ennek a „munkának” két csúcspontja, ami még ezt is hatványozni tudja! Az egyik a…
…miről álmodik a lány? – daloltam zsenge ifjú koromban. Nos, attól tartok, talán már nem jelenthetem ki, hogy kifejezetten a lánykoromat élném, de azt tudom, hogy én mostanában miről álmodom… Például arról, hogy élek! És hogy az élet tele van kihívásokkal, amelyek nem feltétlenül csak negatívak lehetnek, és én helytállok. Hogy a lehetetlen csak az…