Csókold meg, KATA-m!

Nem szeretem a Katát! Mármint az erre a névre keresztelt adónemet. Igazságtalannak tartottam. De tény: sok embernek ez jelentette a mentsvárat ahhoz, hogy munkát teremthessen magának, hogy megélhetést találjon, vagy akár ahhoz, hogy az ilyen-olyan szürke-fekete munkaviszonyok helyett végre nyugodtan alhasson. És most nincs tovább… De nehogy azt higgye valaki, hogy őt nem érinti! Többszörösen fogja – természetesen elsősorban a pénztárcáját!

Mostantól, ha le akarom festeni a házam kapuját (és véletlenül még találok erre szakembert), akkor az első kérdésem az kell legyen, hogy mégis: hogyan adózik? Amihez pont annyi közöm van, mint hogy kivel bújik ágyba… Csakhogy – ha történetesen KATA-s vállalkozó és a házam kapuja az irodámat jelenti, vagyis: elszámolnám, akkor – nem vehetem igénybe a szolgáltatását! Mert nekem mostantól nem számlázhat… Ha profi fotókat szeretnék a weboldalamra, akkor sem a legjobb fotóst, sminkest, fodrászt hívhatom majd el erre a megbízásra, hanem azt, amelyik NEM katázik! Persze, nem is alkalmazott, mert az fekete lenne. Ha viszont keresnek annyit, hogy fussa az általányadóra, akkor jó eséllyel én nem tudom majd megfizetni, mert – igen, drága: ne legyenek illúzióid – a magasabb adóteher a szolgáltatások árában fog visszaköszönni!

Már annak, aki teheti. A KATA alá tartozó Bt-k például kapásból mennek a levesbe… ez mostantól nemlétező fogalommá vált, mindössze 36 óra leforgása alatt! A kiegészítő tevékenységet folytatók adója pedig duplája lett hirtelen. Mármint akkor, ha tud még egyáltalán bármit csinálni: mert az író mostantól nem tud számlázni a kiadójának vagy a kereskedőnek, a színész vagy a zenész se a színháznak, se a műsorirodának, se a szinkronstúdiónak… A kistermelők, kézművesek sem adhatják bizományba a kereskedőnek portékájukat. A programozók, grafikusok, sminkesek is cégeknek dolgoztak, szolgáltatásaikra csak egy egészen szűk réteg kíváncsi a magánszemélyek közül. Esetleg egy esküvőre, a tehetősebbek… Nincsenek túl sokan. A mérnökök sem tervezhetnek önállóan, de a legcikibb az orvosok és a gyógypedagógusok helyzete, mert ők így is elég instabil helyzetben vannak – most ezt gyengítették tovább. A könyvelő talán megoldja és kitermeli, hogy ő csupa olyannak dolgozik, aki miatt többet nem katázhat. Az edzők, életmódtanácsadók is. Igaz, annyira lecsökkent a kereslet, hogy ha egy helyen kell maradjanak, akkor jóeséllyel mostantól munkanélküliekké válnak.

A jó hír, hogy a határértéket 12-ről 18 millióra módosították. Ez is mutatja, hogy tényleg csak a magánszemélyeknek szolgáltató szektort akarták fehéríteni – hiszen teljesen életszerű, hogy Mari néniék a cseresznye és eperszezon végeztével annyit járnak fodrászhoz, hogy arra az alacsonyabb keret már nem elegendő…

De nem kell aggódni: alig 450ezer emberről és azok családjáról beszélünk. És hát, ez egy családbarát kormány, aki senkit nem hagy az út szélén, úgyhogy: nem lesz baj! Mondták. És ők sosem hazudnak – mint az köztudott!

Utóirat:

Az őszre nekem lekötött rendezvényeim vannak. Cégesek. Még szerencse, hogy nem vagyok katás – most mindegyiknek meg kellene írnom, hogy „bocsi, szerződésszegő lettem, nem tudok ott lenni, mert nem vagyok számlaképes”. Mert 36 óra alatt, az üzleti év közepén megváltozott minden, amit erre az évre terveztem. Mert itt ezt is lehet… Haladjunk, nincs itt semmi látnivaló!