A kormány által hozott törvény kiskapukat is tartalmazott. Nem tudni, ki rakhatta bele, hiszen ők mindig tökéletest alkotnak, híresek az átgondolt, hatástanulmányokon nyugvó jogalkotásukról. Azt hiszem… Na jó, én nem – de sokan tényleg ezt hiszik.
Szóval ez a tökéletest alkotó kormány létrehozott egy törvényt, aminek hatására vállalkozók százezrei vagy munkát tudtak teremteni maguknak, vagy legalizálták addigi tevékenységüket. Szóval: éltek a törvény adta lehetőséggel.
Egy évtizeddel később felfedezték, hogy hoppá: ebben kiskapuk is vannak! Ezért bezárták az egészet… Menet közben, és még az sem hangzott el, hogy „kérem vigyázzanak, az ajtók záródnak” – már robogott is százezrek élete a semmibe! Harminchat óra – ennyi telt el a beadástól az elfogadásig. Bizonyára ezt is jól átgondolták és most is voltak hatástanulmányok. Annyi mindenképp, hogy ki merjék jelenteni: ezek az emberek – akik egy legálisnak mondott kormány legális törvénye alapján próbáltak legálisan tevékenykedni – bűnözök. Adócsalók. Háború idején, ráadásul…
Nos, mondhatnám, hogy haladjunk tovább – hiszen én nem vagyok „katás”, akkor nem érint! Csakhogy azok az emberek, akikkel néha együtt dolgozom, azok katásak. Voltak. Sajnos már nem bízhatom meg őket, pedig már most van az őszre olyan szerződésem, amihez számítottam rájuk. Ráadásul azok, akik szolgáltattak nekem mindenfélét, azok most kénytelenek lesznek jócskán megemelni az áraikat, mert valahonnan elő kell teremteni az új rendszerük adóját. De mindez legyen az én bajom…
…az azonban kifejezetten aggaszt, hogy én nemrégiben legálisan vásároltam egy konyhai késkészletet. Egy legális boltból. Mikor találják ki, hogy talán abban is lehetett valami kiskapu – és majd egy reggel arra ébredek, hogy módosították ezt a törvényt: mostantól van késem, tehát gyilkos vagyok?!?
Vajon mikor jönnek a rendőrök?!?