Fess zenét! – mondta egy barátom, és már küldte is a dalokat. Ki tudna egy ilyen kihívásnak ellenállni? Jó, bizonyára akad, akit nem csigáz fel a lehetőség, én azonban belevágtam.
A sorozat első zenéje: Tape Underground – Ugyanolyan
A kulcsmondat önmagamnak is hordoz feladatot: „túl sok az angyal, ha elhiszed, hogy minden ugyanolyan nélküled” – igen, néha én is elhiszem! Néha pedig szeretném azt gondolni, hogy talán egy picit lehetek csepp a tengerben: talán lehet jobb velem a világ!
Ez a lány arctalanul áll, önmagát még életében egy sírba temetve. Elveszített magából egy darabot!
Napról napra egyre többen vagyunk, akik megismerjük ezt az érzést… És sokan elkövetik azt a hibát, hogy csak a veszteségre, a fájdalomra koncentrálnak. A világ fekete-fehérré válik számukra, minden csak „előtte” meg „azóta”. Van, hogy kell időt hagyni, hogy megtanuljunk újra élni a hiányzó darab nélkül…
Az idő folyama azonban csendben csörgedezik mellettünk tovább. De ha (nem hiszed el, hogy a világ nélküled is ugyanolyan, és) felemeled a fejed és szétnézel magad körül láthatod: bármennyire is sajog a seb, a világ ezer színével, minden csodájával, a természet örök körforgásával ott van most is körötted!
Nem kell elengedd a részed – csak a fejed emeld fel… Csak engedd magadhoz az élet szépségét is! A világ ugyanúgy megy tovább nélküled! Még élj benne, maradj a része! Ne temesd el önmagad!
Mert attól, hogy fájdalom, veszteség ért, attól még az élet megy tovább, veled vagy nélküled. Légy hát a része…
Élj, mert te még megteheted! Élj, mert még van rá lehetőséged!
Ugyanolyan
Ne figyelj semmire, a világ pont olyan akar lenni, mint Te,
A szívhez érnek a gének, semmit se’ lát, aki fél.
Elköltöznek mind, az emberek,
Sorba rakják és letakarják mind, a testeket,
Túl sok a fény, túl sok a zaj,
Túl sok az angyal, ha elhiszed,
Hogy minden ugyanolyan nélküled…
Nézz át önmagadon, kerülj ki mindent, nyugalom,
Most bármi lehetsz, ha szeretsz csak úgy.
nincs már semmiben elég erő,
Már nincsenek emberek,
Csak letakarják mind, a testeket,
Túl sok a fény, túl sok a zaj,
Túl sok az angyal, ha elhiszed,
Hogy minden ugyanolyan nélküled…