Lujza, erre rácseszhetünk!

Azt írja az újság… – vélem hallani Psota Irén, azaz a klasszikus Lujza rekedtes hangján, ha valami bődületes dolgot olvasok! Most éppen azt, hogy Észak-korea vezére épp szigeteket süllyesztene, Amerikát porlasztana, Japánt számolna fel…

Hogy mit mondana erre Jenő, a türelmes férj?!? Nem tudom, de azt hiszem, azzal nyugtatna, hogy vélhetően kissé ártalmas az észak-koreai napon tisztelegni, de szerencsére vannak nagyhatalmak a világban, akik azért ezt kézben tartják…

És tényleg! Csakhogy úgy tűnik, együgyübb vagyok Lujzánál is, mert engem azért egy ilyen válasz jelenleg nem nyugtatna meg!

Persze, ha ezen nagyhatalmakat józan gondolkodású, megfontolt emberek irányítanák kiváló stratégiai érzékkel, talán magam is nyugodtabban hajtanám álomra a fejemet. Csakhogy sem Trump, sem Putyin nem ezekről a tulajdonságaikról híresek… mi több: egyesek szerint hasonlóan sokat tölthettek a napon, mint ázsiai kollégájuk! És engem egy kicsit aggaszt, ha nem épp erre alkalmas emberek játszadoznak miliók, milliárdok életével…

Nem érzem, hogy ennek jó vége lehet, de azért még nem tart ott a dolog, hogy emiatt ne aludjak. Az a tény azoban, hogy amíg a világ felett 2-3 – hmm: elmebeteg? – ember játszadozik, addig nálunk egy negyedik minden erejével kitalált ellenségekkel vív szélmalomharcot, az már sokkal inkább szerepel a rémálmaim kiváltói között!

Bár.. ha ne adja az ég, elszabadulnak a halálosztó parancsok, mi már edzettek leszünk! Talán még azt is megérjük, hogy Orbán így válik majd valódi hőssé: lám, ő harcedzetté tette az embereket!

Már ha még lesznek emberek – és nem csak a Fekete nap kora köszönt ránk…

Ha tetszett, add tovább:

Discover more from MammyPress Média

Subscribe to get the latest posts sent to your email.

Similar Posts

  • | | |

    Üzentek az ágak-lombok

    Reggel a kertben egy frissen kinyílt írisz-bokor várt rám… És persze: az orgona ága! A barackfa virágáról lemaradtam, de délután főztem egy jó csirkepaprikást, nokedlivel! Van olyan illata, hogy elnyomja a kertben az orgonáét, amellyel már a kakaós csiga is megküzdött, amit előtte sütöttem! És egy nagy adag padlizsánkrém is pihen már a hűtőben, hogy…

    Ha tetszett, add tovább:
  • Apropó: apró!

    Nézegetem a december 5.-i Közlönyt… mióta naponta változnak – tegnapi hatállyal – a jogszabályok, azóta ez a kedvenc olvasmányom!   Szent könyvünk megreformálása kapcsán, azaz az új Alkotmánynak köszönhetően megváltozott országunk neve: 2012. január 1-től Magyar Köztársaság helyett Magyarország leszünk. Nincs is ezzel semmi bajom, hacsak az a kis apróság nem, hogy ez azt jelenti:…

    Ha tetszett, add tovább:
  • Reklámadó-reklamáció

    Nem is kéne, hogy érdekeljen… Hiszen nem vagyok médiacég, nem én kell majd megfizessem! És ez nem is olyan, mint a bankadó – nem fogják tudni rám terhelni az érintettek. Bár megfenyegettek, hogy mostantól nem lesznek a „kedvenc” sorozatok, meg tehetségkutatók, de az az igazság, hogy ezeknek nem vagyok célközönsége! Oké, tudom – van, aki…

    Ha tetszett, add tovább:
  • Kis esti magyarkodás – egy EB kapcsán

    „Magyarkodni” – az elmúlt évek egyik legérdekesebb új szava… Tarsollyal, meg Árpádsávokkal felvértezve hirdetni az igét (amely ráadásul alapvetően egy cselekvést kifejező fogalom lenne) – ez ma nagyon „menő”. A tiszta, érthető magyar beszéd, a magyar nyelv helyesírása már nem feltétlenül tartozik az elvárások közé… hát persze, hiszen a „magyar” az rovásírást szívott magába az…

    Ha tetszett, add tovább:
  • |

    Hangképek 1: A világ nélküled

    Fess zenét! – mondta egy barátom, és már küldte is a dalokat. Ki tudna egy ilyen kihívásnak ellenállni? Jó, bizonyára akad, akit nem csigáz fel a lehetőség, én azonban belevágtam. A sorozat első zenéje: Tape Underground – Ugyanolyan A kulcsmondat önmagamnak is hordoz feladatot: „túl sok az angyal, ha elhiszed, hogy minden ugyanolyan nélküled” –…

    Ha tetszett, add tovább:
  • Magyarnak lenni…

    Születésemtől fogva azt gondoltam, ez a legegyszerűbb dolog. Sőt: nem is igazán gondolkodtam ezen, hiszen természetes állapotom volt. Magyar nemzetiségű, magyar állampolgár voltam, bár ennek csak néhány idétlen adatlapon kellett hangot adjak. De magyarul éreztem, gondolkodtam, ez az anyanyelvem, szerintem nem is lehetne másképp! És soha nem is lett ez megkérdőjelezve – egészen mostanáig. Ha…

    Ha tetszett, add tovább:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük