Értem én – és maximálisan tisztelem – hogy végső erejükig próbálja az emberek egy csoportja megvédeni a Városligetet, nekem is, és a gyerekeimnek, unokámnak is! Hálás is vagyok érte, ha a módszerekkel nem is értek mindig egyet – de lássuk be: a „gépezet” működése sem az etikus döntésektől bűzlik, így nem rónám ezt fel nekik!…
Azt kellene most mondjam, csak így egyszerűen: Bocsánat! Hiszen alig pár napja morogtam itt is, hogy az állandó forgatások, és a filmesek viselkedése lassan élhetetlenné teszik a várost! Be kell azonban lássam: csak én nem voltam képes globálisan látni a problémát! Illetve dehogy, hiszen nincs is itt semmiféle probléma: csupán szeretet miniszterelnökünk zsenialitása, döntéseinek létjogosultsága nem…
Nincs könnyű dolga annak, aki valami olyasmiről szeretne beszélni, ami jobb lett az elmúlt években, ami működik ebben az országban! Hiszek abban, hogy nem lehet valami csak fehér vagy csak fekete – a nagy számok törvénye alapján kell legyen valami, ami előrehaladást jelent az országnak! Egy-két épülő-szépülő dolog, vagy egy-egy átszervezés néha valóban jónak tűnik,…
Indítottam egy sorozatot, mert szeretek fotózni, és sokszor egy-egy kép többet mond minden szónál… Gondoltam, minden héten felteszek egyet! Az első képet sokan megnéztétek (köszönöm), így kicsit zavarba voltam, amikor elsőre fel sem tűnt, hogy máris eltelt egy hét, jöhet a következő kép! Na jó, de mi?!? Aztán kitaláltam! A téma – mint mindig –…
A kép 2018 május 4-én éjjel készült… Egy nappal a Sajtószabadság napja után – vagyis akkor, amikor az is épp elmúlt!És igen: ebben nincs propaganda, ez valóban a magyar valóság!
– Hogy bírod? – kérdezik tőlem gyakran, pedig a válasz egyszerű: szeretem! Nem vagyok (teljesen) hülye, nincsenek mazochista hajlamaim se, nem “felkelni és dolgozni menni” szeretek, hanem beülni az autóba azzal a tudattal, ami vár majd rám, fűszerezve az új kalandok reményével, a lehetőséggel, hogy keresztül-kasul száguldozzam a városon… Ha fáradt vagyok este: irány a…
Gyermekként – az „átkosban” cseperedve – egy vágyam volt: a szabadság! Ennek persze a politikához semmi köze nem volt! Ha nem is egyedi, de szokványosnak semmiképp nem mondható életkörülményeim váltották ki, hogy csak egy dolog lebegett a szemem előtt: mielőbb szabadnak lenni, a saját életemről magam rendelkezni! Együtt nőttem fel a rendszerváltás igényével, egyszerre „értünk…
Van, akinek tényleg bejön… Ha milliomos nem is lesz – de legalább alhat egy jót! És még kaparnia sem kell…
– Szégyellem hogy magyar vagyok! – Hallottam a tömegből egy jólszituált középkorú hölgy szájából, miközben a tüntetésen csatlakozni készültünk a többiekhez. És bárcsak azt mondhatnám: nem tudom ez milyen érzés, én büszke magyar vagyok! De sajnos ez nem igaz… Az elmúlt években a büszkeség elkopott, a remény elfogyott! Az első olyan pillanat, amikor hosszú évek…
A Blaha mióta az eszemet tudom, különleges hely volt – a város szíve. Egykor a Nemzeti Színház helye. Már rég megváltozott a hangulata, korábban is írtam róla. Ezúttal éjjel kellett ott várakozzak… Hat felnőtt négy gyerekkel… Talán észre se venném őket, ha nem üvöltene a zene. Épp Majkát nyomnak… A férfiak táncolnak, két-három percenként összepacsiznak. Felszabadultan…