…miről álmodik a lány? – daloltam zsenge ifjú koromban. Nos, attól tartok, talán már nem jelenthetem ki, hogy kifejezetten a lánykoromat élném, de azt tudom, hogy én mostanában miről álmodom… Például arról, hogy élek! És hogy az élet tele van kihívásokkal, amelyek nem feltétlenül csak negatívak lehetnek, és én helytállok…. Tovább olvasom
Reggel a kertben egy frissen kinyílt írisz-bokor várt rám… És persze: az orgona ága! A barackfa virágáról lemaradtam, de délután főztem egy jó csirkepaprikást, nokedlivel! Van olyan illata, hogy elnyomja a kertben az orgonáét, amellyel már a kakaós csiga is megküzdött, amit előtte sütöttem! És egy nagy adag padlizsánkrém is… Tovább olvasom
Nézem a tegnapi eső mocskos pocsolyájában visszaköszönő őszt, mely még ebben a sártengerben is képes ezernyi színben pompázni. Csak állok, szinte a semmi határán… A hideg szél cserepesre csipkézi a szám, miközben a Nap barátságossá szelídült sugarai megsimogatják arcomat. Mennyi ellentmondás egyetlen pillanatban… Szeressem ezt a pillanatot? Hiszen már szinte… Tovább olvasom
Tavasszal mindig arra gondolok,hogy a fűszálak milyen boldogok:újjászületnek, és a bogarak,azok is mindig újra zsonganak,a madárdal is mindig ugyanaz,újjáteremti őket a tavasz.A tél nekik csak álom, semmi más,minden tavasz csodás megújhodás,a fajta él, s örökre megmarad,a föld őrzi az életmagvakat,s a nap kikelti, minden újra él:fű, fa, virág, bogár és… Tovább olvasom
Nyugalom… Lassan már el is felejtjük ezt a szót! Pedig mindenki erre törekszik, annak ellenére, hogy mindenkinek kicsit mást jelent! Reggel úgy ébredtem fel, hogy végre nem kellett épp rohannom sehova. Igyekeztem hát kiélvezni ezt a különleges helyzetet. A fürdőbe menet előbb bedugtam a sütőbe a tegnapról megmaradt tököt –… Tovább olvasom
Értem én – és maximálisan tisztelem – hogy végső erejükig próbálja az emberek egy csoportja megvédeni a Városligetet, nekem is, és a gyerekeimnek, unokámnak is! Hálás is vagyok érte, ha a módszerekkel nem is értek mindig egyet – de lássuk be: a “gépezet” működése sem az etikus döntésektől bűzlik, így… Tovább olvasom
Nem is értettem, miért nem mentem be a házba… Talán az ösztöneim súgták, hogy vár rám itt valami, talán csak fáradt voltam ahhoz, hogy megmozduljak! Sose bírtam a szelet, és ez most épp hatalmas erővel kezdte korbácsolni a kertet! Én mégis maradtam… A hang és a látvány is egyszerre volt… Tovább olvasom
Nézem a videót, mely a nőket mutatja be a világ minden tájáról… Csodaszép, és jó, hogy van egy ilyen, hogy lássák az emberek: a nő – lehet bármilyen a helyzete – minden országban, vallásban, kultúrában NŐ! És ugyanaz az üzenete, ugyanolyan szép, megindító… Bárhogy is tartja a nemzetsége, vagy épp… Tovább olvasom
Sokszor mondogatom: ha létezik a Pokol nevű intézmény – és valóban kénköves tüzek várnak ránk ott – akkor sincs ok az aggodalomra: az emberi szervezet olyan csodálatos, hogy ahhoz is fog alkalmazkodni! Hogy létezik-e egy másik dimenzió, amely a halál után vár ránk – ma is csak sejtem, pedig volt… Tovább olvasom
„A szomorúság mélységet ad. A boldogság magasságot. A szomorúság gyökeret ad. A boldogság ágakat. A boldogság olyan, mint egy ég felé törő fa, a szomorúság olyan, mint a föld méhe felé hatoló gyökerek. Mindkettőre szükség van, és minél magasabbra tör a fa, annál mélyebbre is hatol. Minél nagyobb egy fa, annál… Tovább olvasom