Belém égett a kép

Száguldozom a rakparton – máskor ez mindig feldob. Most nem a látványt, hanem az embereket nézem: többségüknek ez is ugyanolyan nap, mint a többi! De én még érzem a füstöt az orromban… 

Hatalmas csattanás volt, szinte mindenki kiszaladt, amikor becsapott a villám! Eleinte csak egy vékony füst jelezte: ez lehet, hogy nem állt meg a villámhárítónál – de többen próbálták hívni a tűzoltókat. Tőlünk elsőre nem is látszott semmi különös. Hogy kinek sikerült a hívás, nem tudom – azt igen, hogy egy örökkévalóságnak tűnt, mire kiérkeztek… Ez még véletlenül sem szemrehányás: csak végigfutott rajtam: vajon hány „nem komoly” hívásuk volt épp (tudom, a maga baja mindenkinek komoly, de azért…), vagy épp hány autó nem vette figyelembe, hogy a sziréna nem poénból szól, hanem el kellene engedni…

…mindezt nem tudom, csak azt, hogy mikor megérkeztek – a hangra jöttem elő – a körtefám alatt állva néztem tehetetlenül, hogy a füstölés apránként lángokká csap fel, és pillanatok alatt az eget verte a tűz nyelve! Az előző este utált és rettegett özönszerű vízzuhatag most áldásnak tűnt: jól eláztatta az égő ház előtt álló fát, így nem tudott egy pillanat alatt végigsöpörni minden házon – így mi is megúsztuk…

…azt sem tudom, mi a kegyesebb: benne lenni és menteni a menthető, vagy erre hazaérkezni?!? Eljátszottam a gondolattal, hogy melyik a kisebb rossz, de csak azt értem el vele, hogy ízelítőt kaptam abból: milyen érzés lehet, amikor szó szerint hamuvá válik egy élet munkája! Amikor az egyik pillanatban van egy otthonod, a másikban meg minden füst és korom, és épp összeomlik a ház is, az életed is…

Nekem most mázlim volt! Nem a mi házunkat választotta a villám – a szomszédét! Örülnöm kéne… Most még nem megy, még a hatása alatt állok – de azért hamarosan igyekszem örülni ennek. Nem azért, mert a másiknak lett rossz, hanem talán így kisebbé válnak azok a bajok, amelyek hétköznapjainkat mérgezik! Politikai viszály, rossz szomszéd, bunkó főnök… – bosszantó tud lenni, tény. De utána haza mész… Ha hamarabb érkezel, mint a villám – és még van hova!

Utóirat: ha legközelebb hallod a szirénát, ne felejtsd el, hogy a város egyik végében épp ragyogott a nap, mikor a villám épp tönkretette valaki életét, otthonát. Nem tudhatod, nem a te házadhoz sietnek-e – mert a villám, a tűz nem válogat! És ENNYI egy perc eredménye, ami nem is volt egy teljes, csak néhány másodperc: