Egyelőre tervezett… mégis ettől hangos minden! Érthető, hiszen a napvilágra került információk alapján valóban „nem semmi” a tervezet: gigabájtonként fizetendő internetadó, a kibővített termékadó keretében adó az irodai papírra, a noteszre, a dossziéra – és amit senki nem ért: „fojtóadó” a művirágokra, vagyis olyan mértékű adó, amely már a forgalmazásának megszűnéséhez vezethet. És ami mindenkinek húsbavágó: adó a samponra, a mosószerre, a fogkrémre… – miközben a tisztálkodási szerek lassan már így is a luxuskategóriába számítanak sok családban.
Ez így tényleg brutálisnak hangzik, és alighanem bőven kompenzálja azt a néhány forintot, amit esetleg valóban sikerülne a családoknak megtakarítani – az „összefogás eredményeként létrejött” rezsicsökkentési programban.
Nincs kétségem: megvan a kétharmad, ha mindezt el akarják fogadni a Parlamentben – akkor el is fogják. És a köztársaság elnöke is el fogja látni kézjegyével… Ha tényleg ezt akarják!
Én azért azon gondolkodom, hogy miért pont most rukkolt elő ezzel a Kormány? Na jó, az egyértelmű, hogy miért nem a választások előtt… és tulajdonképpen időszerű is, hiszen még el kell fogadni, hatályra kell emelni – aminek akkor is itt az ideje, ha megszokott dolognak számít, hogy a decemberi törvénykezés találja ki a következő év adórendszerét… Csakhogy véletlenül se lehessen tervezni!
Jut eszembe: kivételesen a vállalkozások adójogszabályai nem változnak – legalább ezt nem kell megint újratanulni. Bár a legtöbb új adó szinte minden vállalkozást érint, így azért lesz majd mit újrakalkulálniuk – és ami ezzel jár: a vállalkozások jó eséllyel emelik áraikat… Amit persze mi fizetünk meg…
De ott tartottunk, hogy miért pont most? Mint említettem, akár időszerű is lehetne – talán az a túl nagy zaj, amit csapnak az újdonságok körül, az keltette fel gyanakvásomat: nem is olyan véletlen és a legkevésbé sem spontán ez az időzítés!
Miért pont akkor, amikor az Egyesül Államok éppen megtagadja a beutazást néhány magyar állampolgártól, akik történetesen mind a kormányhoz kötődnek, és akik ellen – állítólag bizonyítékkal – korrupció a vád? Miért pont akkor, amikor hiába kérdezzük Orbánt, hogy tudott-e róla… Lázárt, hogy miért olyan biztos benne, hogy ez lehetetlen? Miért akkor, amikor mindenki választ vár, és a magyar kormány is fennhangon követeli a tényeket Washingtontól – bár pontosan tudja, hogy az ottani jogszabályok ezt nem teszik lehetővé…
Miért pont akkor, amikor újdonsült külügyminiszterünk átutazik az óceánon ez ügyben, de ott nem fogadja amerikai kollégája, csak egy ügyvivő? Miért akkor, amikor Szijjártó épp magyarázkodik, miközben ezzel egy időben az USA kedvenc ősellenségével, Iránnal tárgyal a magyar parlament alelnöke? Ráadásul míg az előbbi a korrupciós ügyön kívül az Iszlám Állam elleni harcról tárgyal, az utóbbi arról értekezik egy Irán egyik vezetőjével, hogy a terrorizmus közel-keleti terjedéséért az Egyesült Államok az elsőszámú felelős? Aki egyébként – mint azt Lázár oly sokszor kihangsúlyozta – a barátunk, még akkor is, ha egy „jóbarát” (azaz Mr. Goodfriend amerikai ügyvivő) szerint épp megszakadni látszik a két fél közötti szövetség…
És ilyenkor véletlenül felbukkan egy hír, ami még nem is igazán az, hiszen csak az számít majd, hogy mi jelenik meg majd a Közlönyben… de mindenkit érint, mindenkinek húsbavágó… Vagyis mindenki fennhangon tiltakozik!
És közben a zajtól azt sem hallja, ha épp a vesztünkbe visznek minket…