Kislányként rengetegszer hallottam: építenünk kell a szocializmust! Baromira nem tudtam, mit jelent, de bevallom: nem is foglalkoztam vele: éltem a saját életem, a családom érdekelt, az otthonom, a gyerekkorom… Persze a suli is, ahol nekem még az örsi órák is tetszettek, mindig csináltunk valami jót: játék, kirándulás, versenyek… Voltam kisdobos is, úttörő is – naná, hiszen…
Képek. Hallgatom a dalt a számítógépen (ettől máris egybeforr a látvány és a hall-vány) – kedves emlékeket idéz. Nem tudom megítélni, mennyire jó dal, mert kissé elfogult vagyok: barátaimnak tudhatom készítőit, ráadásul fotósként is érint a “téma” – naná, hogy nekem kedvenceim egyike!
Még szinte el sem kezdődött… Van, aki még egyszer sem ébredt fel az idén – és már most sokan vannak, akik nem is fognak többet… Ilyen az élet – mondhatnánk: emberek születnek, meghalnak! S ez így igaz, csak épp az nem mindegy, hogy azért halnak meg, mert eljött az ideje, vagy épp az emberi butaság…
Adva van egy probléma, kérdés – mindegy, hogy társadalmi, gazdasági, családi vagy épp személyes – célszerű körbejárni minden oldalról. Nem érthet mindenki mindenhez, több szem pedig többet lát – ezért fontos, hogy legyen egy grénium, amely segít ebben. És mert el kell dönteni, melyik A Megoldás, ezért kell egy döntéshozó… Ennyire egyszerű! Vagy mégsem?
Az úgy kezdődött, hogy egy kétajtós szekrény rámförmedt: – Hova megy?!?Majd egy másik közölte, hogy oda most nem lehet bemenni… – bár az az „oda” történetesen a munkahelyem volt! Épp végigfutott az összes lehetséges magyarázat (terroreseménytől a sima rablásig kb. minden) erre az elképesztő helyzetre, mire végre felbukkant egy ismerősnek tűnő arc és egy papirt…
Én még abban a korban születtem, ahol az újságíró egy különleges embernek számított. Sőt, bűvös mondat volt, ha valaki egy problémás helyzetben azt mondta, akkor nincs mit tegyen, a médiához fordul…Én nem ezért választottam ezt az irányt, hanem mert sokminden érdekel, sok dolgot, az átlag embernél sokkal többet sikerül(t) megtapasztalnom az életből, aminek számomra az…
Varázslatos egy sapka… Csak felteszem és valami megváltozik bennem! Sőt, azt hiszem, minden… Még a hangom is más lesz, olyan kis idióta, de azért szerethető. De a lényeg: egyszerre megszünik a hétköznapok összes problémája, minden, ami rossz! És hirtelen erős késztetést érzek, hogy az egész világot magamhoz öleljem, és ami nem tetszik benne, abból jópofa…
Lassan már nem sok dologra kapom fel a fejemet – de azért gyerekkorom kedvenc meséjére várva sikerült: a jól ismert szignál helyett egy mostanában gyakori hang figyelmeztetett: „A következő műsorunkat 12 éven aluliaknak nem ajánljuk!„. Értem én, hogy kicsit hátborzongató volt a rész (fagyasztott halból kiállított kép, rágóval kiragasztott denevérrel fűszerezve a tárlaton), de azért…
Kis kertemben élvezem a tavaszt… Nyitnikék! – hallgatom a széncinege énekét, miközben a Híradó csatornától függetlenül hol a vasárnapi zárva tartástól, hol annak eltörlésétől hangos! Az emberek pedig hol azért akarnak tüntetni, mert zárva – hol azért, mert nyitva vannak az üzletek! Ebből is látszik, hogy nem lehet könnyű a törvényalkotók dolga, hiszen ha az emberek nincsenek…
Csak kapkodom a fejemet és már nem értek semmit sem… Van valaki, aki eddig a nemzet hőse volt, és kiderült róla valami… És hirtelen ettől felborult a világ, megbojdult a tér-idő kontinium?!?Ötven éve elkövetett valaki valamit, amiért elkapták, és a törvény ítéletett mondott felette. Letöltötte büntetését, és bár a bűnét ez nem tehette meg nem…