Isteni hangulat – avagy a Mammyzmus alapjai

Talán a húsvét, a feltámadás ünnepe teszi, talán az éppen újjáéledő természet, hogy gondolataim minduntalan egy univerzális erő körül járnak, amelyet az egyszerűség kedvéért akár Istennek is nevezhetünk… De még véletlenül sem kötelességből!

Hogy az egyház rendszerét mikor kezdtem elutasítani? Talán a hatodikos történelem órákon ült el bennem a tagadás magja, de az biztos, hogy két meghatározható pillanata is akadt gyökerének. Az egyik, amikor szegény papunknak – akihez állítólagos vallási üldözöttként még ministrálni is jártam, mert jó volt a társaság – a kezén első alkalommal szólalt meg a zenélő kvarckaróra. Apró dallam, semmi különös… Mégis tudtam, hogy ez az, ami az egész suliban talán csak a Lacinak volt, akinek persze Adidas cipőt és menő „dipát” (diplomata táska) is hozott a Jézuska karácsonyra. (Drága, bohém nyolcvanas évek…)  
Én úgy tudtam, ti szegények vagytok… – jegyeztem meg az atyának, aki mosolyogva válaszolta, hogy ez is csak egy munka, fizetést és nem utolsó sorban lakást is kap érte! Ezzel a mondattal azért bennem lebontott egy világot, pedig akkoriban épp nagy szükségem lett volna némi kapaszkodóra. De legalább már nem volt olyan meglepő, amikor kicsivel később épp menekülnöm kellett otthonról, és én kis naiv: a Bazilikában próbáltam ételt és menedéket kérni és (utólag már) nem is az a problémám, hogy a pap, aki végig sem hallgatott, egy rendőrrel tért vissza, hanem hogy a másik kezében nem volt legalább egy szelet zsíroskenyér…

Az egyház intézménye tehát leszerepelt előttem, és az időközben tanult és tapasztalt dolgok csak erősítették ezt bennem. Csakhogy a hit az nem az egyház! Azt nem tudták megölni, azt nem lehet tanítani, örökölni, ellesni: az vagy van, vagy nincs! Rátalálni lehet, de megfogalmazni, beszélni róla nehéz. Nem véletlen, hogy mindenféle művészetnek alapvető témája, hiszen külön érzék kell ahhoz, hogy átadjunk belőle egy darabot: egy képet, egy gondolatot, egy dallamot… egy érzést, ami belőlünk érkezik. És ami a másikban is érzéseket, gondolatokat gerjeszt – azt hiszem, ez maga a művészet lényege! De elkalandoztam, most inkább visszatérnék a hithez…

Hit nélkül nincs élet! Lehetsz bár ateista, akkor is hiszel valamiben! És ahhoz, hogy bármit csinálj, ahhoz hinned kell önmagadban! Akár azt hiszed, hogy te képes leszel megcsinálni valamit, akár azt hiszed, hogy Isten (bármely nevén) erőt ad majd hozzá: hinned kell benne, hogy sikerülni fog – másképp kudarcra vagy ítélve! Sokszor kellett nagyon mélyről felállnom és újrakezdésben is nagy rutinra tettem szert az évek során – de mindig hittem benne, hogy képes leszek! Még könyvet is írtam róla, hogy megmutassam: bárhonnan fel lehet (és fel is kell!) állni.

Ahogy teltek az évek, már jutott idő és tapasztalat ahhoz, hogy elgondolkodjam ezen a kérdésen és arra jutottam: kell legyen egy univerzális erő, amely talán megteremtette – annyira nem vagyok öreg, hogy erről is legyen tapasztalatom – és működteti ezt a világot, amely körbe vesz minket! Amitől a halottnak tűnő fa új hajtást hoz tavasszal, ami a tenger vizéből esőt visz a földekre, szúnyogot alkot a fecskének, úszólábat ad a fókának… Kiálthatsz evolúciót, de minden működik, alkalmazkodik, körforgásban és összhangban van, és nincs egyetlen felesleges részlete sem! És ugyanez a csoda köszön rád, ha az embert nézed, akár külsőleg, ahogy alkalmazkodik minden körülményhez, akár belsőleg, ahogy a szív tudja, mikor kell dobbanjon, és a vese hogyan válasszon ki, miközben termeli a hormonokat… Ahogy két pici sejtből létrejön egy önálló lény, aki emberré fejlődik egy másik emberben…

Csoda csoda hátán! Kell legyen valami, ami ezt működteti, szabályozza, újra és újra körfogásban tartja! Emberi ésszel felfoghatatlan dolgokról beszélünk, mert bár nagyon bölcsnek gondoljuk magunkat, valójában agyunk képtelen bármit is megalkotni, megteremteni: csupán analogikus gondolkodásra vagyunk képesek: mindent másolunk! Felfedezzük a repülést, de csak a madarak nyomán! Interfészeket kovácsolunk, amely az emberi agyat próbálja utánozni. A kerék feltalálása is gördülő kövek eredménye – nincs olyan, amit ne valaminek a mintájára, valami nyomán fedeztünk volna fel! De már megint kalandoznak bennem a gondolatok, vissza hát az isteni erőhöz!

Nevezhetjük bárminek, tulajdoníthatjuk bárkinek – az esetek nagyrészében ugyanarról beszélünk! Ha nem emberek millióinak vére száradna a témán, akkor azt mondanám, szinte vicces, hogy ennek ellenére képesek az emberek egymás torkának esni a hit, a vallás nevében! (Is. Igaz, lassan bármiért…) És nem csak a történelmi korokban és időkben, amikor még ijesztő volt a másik ismeretlensége és a megmagyarázhatatlan dolgokért felelőssé lehetett őket tenni… De ma is, amikor bármilyen információ, ismeret szinte bárki számára elérhető! Sőt, mintha ma még erősebben érezhető lenne, hogy „csak az lehet az igaz, amit én hiszek-mondok-gondolok”! Miközben minden vallásnak ugyanaz a tanítása: élj úgy, hogy a másikat élni hagyd, és bánj úgy vele, ahogy te szeretnéd, hogy bánjanak veled…

Mint ahogy már az általam többször is megírt, egyre bővülő gyűjtemény is jelzi – ha valaki veszi a fáradtságot, és nem a különbségeket, hanem az azonosságokat keresi, mert elhiszi: mindannyian egyenlők vagyunk! Néha jobbak, néha rosszabbak… de belül mind pirosak, anyától születtünk, apánk nemzett, és bárhogyan is hívjuk, aki a lelket adta hozzá: emberek vagyunk!

És legalább törekedni kéne rá, hogy emberek is maradjunk!

(Eddigi leggazdagabb gyűjteményem – ha kimaradt valami: küld el nekem!)
– Bahá’í közösség (Bahá’u’lláh (GWB 128)) Egy lélekre se rakjatok oly terheket, mit magatoknak nem óhajtanátok, és kívánni se kívánjatok másnak oly dolgokat, melyeket magatoknak ne kívánnátok.
– Buddhizmus (Samyuta Nikaja V. 353.35-354.2) Ami se nem kellemes, se nem örvendetes számomra, hogy okozhatnám azt valaki másnak.
– Dzsainizmus (Sutrakritanga 1.11.33) Úgy bánjon az ember a világ minden teremtményével, ahogy szeretné, hogy vele bánjanak.
– Hillel (Sabbath 31a) Ne tedd mással, amit nem akarsz, hogy veled tegyenek.
– Hinduizmus (Mahabharata XIII. 114.8.) Nem volna szabad úgy viselkednünk másokkal szemben, ahogy az nekünk magunknak kellemetlen volna. Ez az erkölcs lényege.
– Iszlám (an-Nawawri 40 Hadit 13) Senki sem igaz hívő közületek, amíg nem kívánja testvére számára ugyanazt, amit magának kíván.
– Jézus (Mt.7 12., Lk 6 31.) Amit tehát szeretnétek, hogy emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük.
– Konfuciusz (Beszélgetések 15, 23) Amit nem kívánsz magadnak, azt ne tedd másnak se.
– Muzulmán hit (Hadisz) Egyikőtöknek sem teljes a hite, amíg nem szeretné azt a hittestvérének, amit saját magának szeretne
– Törzsi hitvilág (Nigériai közmondás): aki hegyes botot készül fogni, hogy megcsípje a madárfiókát, először magán kell kipróbálnia, hogy érezze, mennyire fáj!
– Wicca törvény: Tégy, amit akarsz, de ne árts senkinek!
– Zsidó hit (Talmud): Ami neked utálatos, azt ne tedd embertársaiddal szemben. Ez az egyetlen törvény; a többi csak magyarázat.

Ha tetszett, add tovább:
Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük