Már a második rendhagyó karácsonyra készülve talán szabad, hogy az idei gondolatok is kissé rendhagyóak legyenek…
Mert történhet bármi, jöhet háború, rendszerváltás, forradalom vagy járvány: ez mindig különleges nap! Mindegy, hogy a kis Jézust ünnepled vagy a fényt, a szeretetet vagy akár az ajándékozást… Ez az egyik legfontosabb napja az évnek, szinte mindenki számára. Készülünk, heteken, hónapokon keresztül akár. Számomra például akkor kezdődik, amikor lebontom az előző évi karácsonyfát. Hülyeség? Talán. De nekem nem kell külön nap ahhoz, hogy szeressem a szeretteimet. Sem ahhoz, hogy meglepjem őket. Ehhez elegendő, hogy ők léteznek és még én is itt vagyok…
A karácsony mégis más, egy különleges pillanat! Amikor a hatalmas nyüzsgésből hirtelen megszületik az elcsendesülés. Amikor az állandó rohanásból egy cseppnyi megnyugvás lesz. Persze, van, aki ilyenkor is dolgozik… mégis mindenütt érzed, hogy itt a karácsony! Hogy mindent átjár valami különös erő. A szeretet ereje… A karácsonyi fények varázsa… És valami furcsa összetartozás: mintha mindenki egyszerre venne levegőt, egyszerre dobbanna a szívünk, egyszerre nézünk egy kicsit magunkba és magunk köré.
Mielőtt előbukkannak a fények és ránk köszön a megnyugvás csendje, szánjunk önmagunkra is néhány percet! Hogy amikor végre megszólalnak a kis csengettyűk, az ünnep Nagy Pillanatában egyszerre tudjuk és érezzük is: a karácsony nem a fa alatt van, hanem bennünk és körülöttünk. Minden áldott napon!
És ha az ajándékok mellett vagy helyett csak a saját bajainkat találjuk és túl nehéznek érezzük a zsákot, amelyet cipelünk, ne feledjük: egy nehéz zsák jobb, mint az üres!
Mert ha “teli van már a puttony”, az azt jelenti: lehetőséged van rá, hogy valamit kivegyél belőle. Talán adhatsz belőle valamit másoknak, ne kelljen ő megtapasztalja, amit nem muszáj! Vagy csak sorra kiemeled a dolgokat, átrendezed, egymásra rakod… Felfedezed, mi mire jó! Mit építhetsz belőle: tornyot, hidat vagy önmagad?
De azt is megteheted, hogy szimplán kidobod, amit felesleges tovább cipelned belőle. Elengeded a semmibe, ne legyen fölösleges teher. És megtapasztalod, hogy igen, itt nem érvényes a fizika: a legsúlyosabb dolgokat a legnehezebb elengedni…
Ha egy teli puttonyod van – kezdj vele valamit! Mert az, hogy mit kapsz bele, az néha a szerencsén múlik.
De hogy te mihez kezdesz velük – az csak rajtad áll!
