Tompika, a haza bölcse

Drága Tompikám!

De még milyen drága – de ezt most hagyjuk…

tarot_decks_3.jpgCsak akartam mondani, hogy mennyire igazad van: én például simán élvezem a napi 12-16, néha 20 óra munkát! Igaz, a sokasággal ellentétben nekem többféle munkám is van, és mindegyik egyben a hobbim is. Sokoldalú vagyok, majdnem mint a Lölő – csak nekem kicsit más a jövedelem-besorolásom, de az legyen a legkevesebb! És az lett! Látod, micsoda boldogság: kívánni sem lehet többet!

Tényleg örömmel dolgozom, és nagyon élvezem, akárcsak te! Jó: majdnem. Talán az élvezet megnyilvánulása kicsit más! Nekem maga a munka a drogom, nem munka közben vagy helyett fogyasztom, mint egyesek… Nüansznyi a különbség, de azért érted talán! Na jó, de azért értékeld legalább, hogy feltételezek rólad ennyit! Már hogy érted…

A baj csak az, hogy bármennyire is bírom ezt a tempót, néha jó lenne leállni egy kicsit! Pihenni, szabadságra menni, esetleg a gyerekekkel csinálni valami programot… Jó, tudom, hülyeségek, pont olyanok, mint az EU: ezeken kívül is van élet!

Ha pedig túlhajtom magam, legalább nem terhelem az országot a nyugdíj igényemmel, sőt: nem kell aggódjak, hogy majd csak heti egy farhát jut a leveses fazékba… A következő infarktusom szerencsés esetben rock’n’rollos lesz, mint Elvis – és akkor az egészségügyet sem fárasztom a jelenlétemmel. Pénz befolyt, az a lényeg… Hogy ti jól érezzétek magatokat! A haza érdekében, persze… Betegeskedni meg úgy sincs idő, mert ha nincs meló, nincs zsé – ezért is praktikus, hogy állami kórházba kerülve így megnövekedett az esély a korai távozásra. Hálás vagyok, hogy ezt azért elintéztétek, sokkal jobb ez így, mint a szülőképesség lejárta után betegen vergődni!

A gyereknek meg ne legyenek igényei, örüljön, hogy megszületett! Jó, hát nem a legjobb helyre, mert ő sosem fog a saját lábán úgy állni, mint néhány más gyerek, de ez már az ő baja! Örüljön, hogy nem lát, mert állandóan dolgozom!

S ha véletlenül lezüllik majd, rákap a piára, drogra, nőkre – mert nem értem rá megnevelni, foglalkozni vele, miközben élvezettel dolgoztam a több mint negyven órámat – akkor sincs baj: politikus bármikor lehet belőle!

Ha tetszett, add tovább:

Discover more from MammyPress Média

Subscribe to get the latest posts sent to your email.

Similar Posts

  • Vérrel mosott adomány

    Biztos bennem van a hiba! Én, aki tudok örülni egy napnyugtának, egy szép virágnak vagy egy érdekes formájú fának az út mentén, aki örül minden gyermeki mosolynak – nem tudok örülni, ha kap tízmilliót egy óvoda… Nem megy, és kész! Tisztába vagyok vele, hogy mekkora szükségük van rá, hiszen naponta járom az ország óvodáit, és…

    Ha tetszett, add tovább:
  • Kuss legyen: itt szólásszabadság van!

    – Mit rinyálsz? Azt írsz, amit akarsz… – vágják időnként a fejemhez, ha meg merem kérdőjelezni a szabadság, a demokrácia jelenlétét. Márpedig ez gyakorta megesik, az idézet azonban a legenyhébbek közül való, minden jelzőtől megcsonkítva, pedig igen választékosan szoktak megnevezni… Igazuk lenne? Szeretném hinni, hogy igen! Hogy tényleg csak én látom rosszul, hogy én túlzom…

    Ha tetszett, add tovább:
  • | |

    A 150 éves kamasz

    Igazán stílusos úgy kezdeni egy ilyen szülinapot, hogy az ember Pestről Óbudán keresztül hajt át Budára – de bevallom, egy órával korábban még egészen más terveim voltak. És az is igaz, hogy hazafelé a városon keresztül már korántsem volt ennyire ünnepélyes a hangulatom, mivel egy teljes óra alatt jutottam át az Erzsébet hídtól a Keleti…

    Ha tetszett, add tovább:
  • |

    Létezés

    Úgy tűnik, mintha a semmiből érkeznének, mert bár a tudomány pontosan ismeri a folyamatot, de az emberi agy számára csak nehezen fogható fel születésük egy mikroszkopikus világban. De megszületnek, évezredek óta, milliárdszámra… Egy részüknek az a sorsa, hogy belevesszenek a semmibe, néhány azonban akár kitűntetett figyelemben is részesülhet – ha jó időben, jó helyre érkezik!…

    Ha tetszett, add tovább:
  • Osztyapenko-i nyár

    Csillogó szemekkel, arcán bizakodó mosollyal áll az út szélén, pár méterrel a Petőfi laktanya után… Egy pillanatra jó érzés tölt el: végre valaki mosolyog ebben az országban! És reménykedik… Ez akár már önmagában elég lehetne egy jó naphoz, különösképp akkor, ha menet közben nem csapom el az autómmal… Feldobta a hangulatom, mi tagadás! Nem csak…

    Ha tetszett, add tovább:

5 Comments

  1. S mégis, sokkal jobban látja a valóságot, mint a ballib megmondóemberek, akik luxusvilláikból dirigálnak. Aki túlórázik, az jobban szereti, ha ezt rendezett körülmények közt teheti meg. Nem lehet mindenki milliomos, mint a ballib megmondóemberek, akik heti egy cikkért százezreket kapnak.

  2. @MAXVAL bircaman közíró: Hazudnék, ha azt mondanám, hogy tudlak követni… Szép szőke szempillákat rebegtetve kérdezném, hogy “most mi van”?!? Vagy legalább hány éves a kapitány?

  3. @MAXVAL bircaman közíró: Jobban látja a világot? Kinél??? Melyiket?
    A hozzászólásodat akkor tudnám értelmezni, ha ÉN egy ballib megmondó ember lennék, aki a luxusvillájában ülve dirigálok és felveszek százezreket hetente egy cikkért… De mivel se bal, se lib, se megmondó, se luxus, se villa (na jó, az van – 6 alumínium, meg 6 olyan inoxféle), se dirigálás, se százezrek… Marad az ember – meg a hetente (átlag – néha több, néha kevesebb) egy „cikk”, amit én firkának hívok, valójában egy blogbejegyzés.

    Túlórázni pedig nem rendezett körülmények között (az most pont nincs), hanem megfizetve szeretnek az emberek. És főként: pluszpénzért, amit plusz dolgokra költhetnek – nem azért, hogy hátha akkor sikerül túléljenek!

  4. @MammyPress Média: Mindegy kiről szól ez a cikk, nekem így ahogyan van nagyon tetszik, mert abszolutt az igazságról szól. Történetesen én most éppen az egészségügynek vagyok a halottja egy súlyos baleset után, és valóban azt várom mikor hívnak az örök hazába, vérlázító ami itt megy ebben az országban.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük