Változó idők

Igazi ereklye – gondoltam, mikor kezembe került a Magyar Hírmondó Rát Mátyás által szerkesztett reprint kiadása. Ez a pozsonyi szerkesztőségben 1780-ban napvilágot látott kiadvány a magyar újságírás legelső kiadványa, amelyben – a korábbi hírlevelekkel ellentétben – már honoráriumot is kapott, akinek híre bekerülhetett a lapba.

Izgatottan forgattam hát a sárga lapokat, kicsit furcsa volt a régies stílus és nagyon szokatlan a mérete, amely a mai napilapszerű formátumot idézi, ámde „nyolcadrét” méretben, vagyis akkorka volt, mint egy átlagos könyv. A kicsikből lesznek a nagyok – mondta nagyanyám, mikor azon sopánkodtam, hogy jó fejnyivel kisebb vagyok játszótársaimnál – és úgy tűnik: ez az újságírásnál is igaz lehet, mert tartalma igazán nagy dolgokat firtatott. Olvashatunk belőle „A világnak mostani állapotjáról”, az aktuális tisztváltásokról, „Tudománybéli dolgokról”. Megtaláljuk benne az első sajtóreklámot, amely a pozsonyi Patzko Ferentz könyvnyomdáját hirdeti. És úgy tűnik, az a hírszerkesztési elv, hogy a végére maradjon valami kis színes hír, hogy az ember jobb érzéssel tegye le a lapot (és így majd máskor is kezébe vegye) – egyidős a magyar újságírással, hiszen itt is egy ilyen hír zárta a sort.

Történt ugyanis, hogy az egyik Hunyad megyei faluban néhány héttel korábban új bírót neveztek ki a hivatal élére. Csakhogy a bírót asszonya tisztesen elkalapálta, amire feltehetően jó oka is lehetett, hiszen a falubeliek ezt a tényt megértően fogadták. Azt azonban mégsem hagyhatták, hogy az életüket egy olyan bíró irányítsa, akit az asszonya is megver! Így a bírónak le kellett mondani tisztségéről…

Olvasom mindezt ma, amikor hol mentelmi jog mögé bújva, hol szimpla pártszimpátia alapján úszhatja meg bárki a számonkérést nemhogy erkölcsi, etikai ügyekben, de akár köztörvényes bűncselekmények esetén is…

Szép új világ: hova fejlődsz még?