Egyenjogúság ide vagy oda: nőt és gyereket nem bántunk! És általában a kisebbet, a gyengébbet, a védtelent sem… Ehhez nem kell különösebb ideológia – azt gondolom, ez alapvető emberi értékrend!
Nálam biztosan az alapkő része: számomra nem számít, ki honnan jött, miben hisz, kivel bújik ágyba, mit gondol a világról – az emberről alkotok benyomást, véleményt, a tettei alapján. És aki visszaél erejével, az számomra nem ember!
Hogy milyen érzés bántalmazottnak lenni – erről hosszan tudnék mesélni, de ennek most nincs jelentősége. Hogy milyen érzés anyaként nézni, hogy gyermeked egy küzdősportban néha olyan népek versenyzőivel kell versenyezzen, akik számára a harcművészet leginkább a harcot (és sokszor az életet is) jelenti – erről is vannak emlékeim… És az is megesett, hogy lányként fiúval kellett küzdenie: edzésen! Vizsgán! Edzőmeccsen… De egy rangosabb sportversenyen ez elképzelhetetlen volt, mint ahogy az is, hogy a helyenként elfogadott „felnevezés” (nagyobbak közötti önkéntes versenyzés) mellett akár „lenevezni” lehessen… Nem, a kisebbeket nem bántjuk! Soha!
Semmi baj azzal, ha valaki „más”. Mert lássuk be, mindegy, hogy (bármely nevű) Istenben vagy az evolúcióban hiszünk: a gyereket általában az apa nemzi és az anya szüli világra. Így vannak kitalálva anatómiailag, biológiailag, genetikailag. Így indul az élet nevű játék, akárki is a mókamester – és ezen egyelőre nem sikerült még a modern technikának sem változtatnia. Ettől még nem lesz jobb vagy rosszabb, ha valaki eltérő módon él, csak MÁS. És ez nem baj! A sport pedig – sok más csodája mellett – arra is tanít, hogy elfogadj! Edzőt, csapattársat, sorsolást, eredményt… akár azt is, hogy valaki más, mint a megszokott! A teljesítmény számít…
Hogy egy olimpia az elfogadás jegyében kerül megrendezésre: legyen! Van mit elfogadni és van még mit ebben a témában tanulni és tanítani is! A sportban a nemek nem a szexualitást jelentik, hanem az anatómiát, az izomfelépítést! Ezért vannak női és férfi versenyszámok! Ezért vannak súlycsoportok, korosztályos versenyek! Mert nem egyformák a versenyzők és az aránytalan küzdelem sportszerűtlen lenne… És ugye: a kisebbet nem bántjuk!
A sportolókon kívül azonban fontos szereplő a közönség! Tetszik vagy sem: része minden versenynek, így az olimpiának is! Milliók kísérik figyelemmel világszerte! Összetartozás, nemzeti öntudat, fairplay… Csakhogy itt most valami egészen más történt!!!
Tisztelt Olimpiai Bizottság!
Tudom, nem vagyok elég hangos, hogy odáig lehessen hallani a hangom, ahol egy tollvonással legyintettek a problémára: „ezen az olimpián biztos nem lesz már változtatás”! Így csak költői a kérdés: Önök mit mondanának azoknak a nőknek, akiket ököllel üt partnerük, de nincs lehetősége elmenekülni? Esetleg attól fél, ha mégis menekülni próbál, akkor az életével fizet majd? Mellesleg így is azt teszi… Legyenek elfogadóak? Üssön vissza? Ez is csak edzés? Ami erősebbé tesz? Mármint feltételezve, hogy túléli! Aktivisták ezreivel próbálunk tenni valamit/bármit azért, hogy minél több emberhez eljuttassuk: egyetlen férfinak sincs joga megütni egy nőt, egyetlen erősebb sem bánthat egy gyengébbet! Erre jön egy olimpia, ami a képükbe vágja: dehogynem!
És mit mondjunk annak a Józsibácsinak, aki mindenféle felvilágosítás mellett vagy helyett csak annyit érzékel az egészből, hogy „hát ez egy buzi” – amivel nem tud mit kezdeni, ezért a maga módján határolódik el tőle: ott bántja, alázza azt, aki szerinte „más”, ahol csak éri…? És mennyivel lesz önök szerint több a Józsibácsik létszáma, ha az olimpia, a sport egyszerű és közérthető nyelvén ilyen üzeneteket ad az embereknek? Hány másképp élő életét fogják ezek a Józsibácsik megkeseríteni, megalázni, tönkre tenni, esetleg elvenni?
És hányszorosára fog emelkedni a Józsibácsik és főképp a Józsibácsik áldozatainak száma, ha az olimpián – ne adja az ég! – tragédiába torkollik egy ilyen versenyszám???
Megjegyzem: az is egy tragédia a maga módján, ha egy versenyző az olimpia lángjának fényében arról kell döntsön, hogy az eddig felépített karrierjét, az álmát tegye kockára, vagy bátor helytállással az életét? Nem gondolom, hogy a sport – különösen az olimpia – erről kéne szóljon…
…csak azt tudom, hogy ennek az olimpiának lesznek áldozatai! (Aki azt hiszi, túlzok: csak nézze meg mit művel az internet népe már most csak ezzel az egy sportolóval – és hogyan hergelik vele a közhangulatot! Pedig ő csak él egy lehetőséggel – amit nem lett volna szabad megkapjon! Így semmiképp!)
Gyorsabban, erősebben, magasabbra! Mert lejjebb most úgy is nehéz lenne…
