Döglégy-invázió

Szikrázó napsütés simogatja lelkemet és arcomat, visszavonhatatlanul jelezve, hogy a tavasz idén is szerencsésen megérkezett! Még az a tény sem zavart, hogy autómmal éppen egy dugóban ülök, hiszen tudtam, hogy napok óta dolgoznak arrafelé, de szeretem ezt az útvonalat: keresztül az Andrássy úton, a Lánchídon, az Alagúton – szerintem igazán… Tovább olvasom

Könnycseppbe zárt mese

Szökőévnek szökőnapjánSzomorú lett Süsü sárkány,Egy fejével zokogta szétSzülőjének halálhírét. PomPom nem lejtőzik a fán,Picurt sem vár suli után.Radír Pók és Sün Balázsprogramja is zokogás. Pedig vidámnak kell lenni,Mert csak a szerző ment pihenniItt marad a sok-sok társ:Mirr-murr, Csacsi, Ho-horgász… Egy élet műve, ezer alak,Kik velünk nőttek az évek alatt,Itt maradnak… Tovább olvasom

Méghogy itt szegénység lenne…

…épp csak meghalt egy gyermek, mert nem volt pénz fűtésre. Szerencsére politikusaink szerint itt már minden szép és jó, és nincs szegénység, és minden gyerek kap enni az iskolában, ami mondjuk nem feltétlenül van így, bár a csicseriborsós-brokkolikrémes izékből mindig marad annyi, hogy akinek egyáltalán nincs étele és van rá… Tovább olvasom

Patkányrágta alaptanterv

Megható idézetek jelennek meg sorra az ellenzék által – kissé hisztérikusan – kritizált újdonsült NAT-szereplők tollából. Kinek ne olvadna egy pillanatra a lelke, amikor szeretteinkről, az otthon melegéről olvas olyan gondolatokat, amelyekkel bárki szívesen azonosulna – különösen azért, mert nincs benne semmi konkrétum, így mindenki kicsit a magáénak érezheti. „És… Tovább olvasom

Ha én Niedermüller Péter lennék…

…kicsit jobban megválogatnám a szavaimat, mert igen, az az ominózus mondat önmagában – az bizony erősen félreérthető. És pont neki tudnia kellene, hogy Gyurcsány ominózus beszédéből is csak az lett kiragadva, ami ellene fordítható volt, senki nem foglalkozott szövegkörnyezettel, mondanivalóval. …nem kérkednék azzal, hogy nem kérek bocsánatot, mert ebből megint… Tovább olvasom

Vízkereszt, vagy amit akarok

Azt hiszem: a karácsony akkor kezdődik, amikor elrakod az előző utolsó díszét… Nehéz évem volt, ami elől a munkába menekültem, még karácsonykor is dolgoztam. Ezért úgy gondoltam, hogy jár nekem, hogy kicsit tovább élvezhessem az ünnep egyik főszereplőjét… Csinálhat a kereskedelem, a média vagy épp bárki bármit: annyi számomra fontos… Tovább olvasom

Citromfába harapva

Hétfő van. Tényleg szeretnék hinni benne, hogy egy új, reményteli hét kezdetét jelenti – de még nem tudok semmire gondolni! Így ennek a reggelnek egyelőre az az egyetlen érdeme, hogy véget vetett egy pocsék éjszakának… Fáradtan, elcsigázva ébredtem – mint mostanában mindig. Az az átkozott óra pedig kegyetlen kattogással zakatolja… Tovább olvasom