Csodák csodája

Nézem a gyönge szirmokat… A semmiből jöttek – a semmibe tartanak. Mégis ittlétük maga a csoda!Az életet hirdetik, a körforgást – miközben egyszerre táplálják a méheket, dongókat és az emberi lelket! Hogy mi lesz a sorsuk? Ki tudja… Gyengének tűnően kapaszkodnak, de a többségüknek talán megadatik, hogy – részben a rovarok hálájából – terméssé változzanak. …
Continue reading Csodák csodája

Könnycseppbe zárt mese

Szökőévnek szökőnapjánSzomorú lett Süsü sárkány,Egy fejével zokogta szétSzülőjének halálhírét. PomPom nem lejtőzik a fán,Picurt sem vár suli után.Radír Pók és Sün Balázsprogramja is zokogás. Pedig vidámnak kell lenni,Mert csak a szerző ment pihenniItt marad a sok-sok társ:Mirr-murr, Csacsi, Ho-horgász… Egy élet műve, ezer alak,Kik velünk nőttek az évek alatt,Itt maradnak mind velünk –Velük lehet gyermekünk! …
Continue reading Könnycseppbe zárt mese

Tavasz

Tavasszal mindig arra gondolok,hogy a fűszálak milyen boldogok:újjászületnek, és a bogarak,azok is mindig újra zsonganak,a madárdal is mindig ugyanaz,újjáteremti őket a tavasz.A tél nekik csak álom, semmi más,minden tavasz csodás megújhodás,a fajta él, s örökre megmarad,a föld őrzi az életmagvakat,s a nap kikelti, minden újra él:fű, fa, virág, bogár és falevél.Ha bölcsebb lennék, mint milyen …
Continue reading Tavasz

Benned a létra!

Sokszor mondogatom: ha létezik a Pokol nevű intézmény – és valóban kénköves tüzek várnak ránk ott – akkor sincs ok az aggodalomra: az emberi szervezet olyan csodálatos, hogy ahhoz is fog alkalmazkodni! Hogy létezik-e egy másik dimenzió, amely a halál után vár ránk – ma is csak sejtem, pedig volt szerencsém kicsit átkandikálni. De hogy …
Continue reading Benned a létra!

Kiss Ágnes: Bármi történt…

Szeretnél egy szép napot,De minden nagyon fáj.Jó szót várnál… bárkitől,De mindenki ordibál. Kirúgtak a melóbólNincs egy vasad se márBarátaid leléptekOtthon senki se vár. Bármi történt: reggel felkel a napRajtad múlik: kelj fel! Rázd meg magad.Menj tovább az úton, bárhogy is fáj,Rosszat mindig jó követ, de akarnod muszáj! Úgy érzed, hogy mindenEllened szegülBármit teszel, nekedSemmi sem …
Continue reading Kiss Ágnes: Bármi történt…

Weöres Sándor: A vén boszorkányok énekeiből

1Ki a völgyben hontalan, annak szirti trónja van. Mint gyönyörû rózsaág, övezi a gonoszság. 2Cirpegj, cirpegj, kõhegység. Hajam fáklya, övem jég. Nõvéreim póklábat,hült kígyóbõrt próbálnak. 3Arany talpam égre néz, szárnyam disznóröfögés, fátylam macskanyávogás, rõt uszályom jajgatás. 4 Megöltem a föld alatt egy kõ-szárnyú madarat. A fák gyökér-ágainem látják már szállani. 5Ha lehetnék mécses-fény,szentek talpát égetném. …
Continue reading Weöres Sándor: A vén boszorkányok énekeiből

Várnai Zseni: Csodák csodája

Tavasszal mindig arra gondolok, hogy a fűszálak milyen boldogok: újjászületnek, és a bogarak, azok is mindig újra zsonganak, a madárdal is mindig ugyanaz, újjáteremti őket a tavasz. A tél nekik csak álom, semmi más, minden tavasz csodás megújhodás, a fajta él, s örökre megmarad, a föld őrzi az életmagvakat, s a nap kikelti, minden újra él: fű, fa, virág, bogár és falevél. Ha bölcsebb lennék, …
Continue reading Várnai Zseni: Csodák csodája

Fából vaskarika

Úgy kell nekem, miért szeretem?!? A többség simán elment volna mellette a Facebook idővonalán, nekem azonban rá kellett kattintani: „A túlértékelt József Attila helyett olvassunk Kosztolányit”! Mi van? Lehet egy József Attilát túlértékelni? Különösen ma, amikor verset, vagy akár szépirodalmat – de lassan már ponyvát is – csak elvétve olvasnak az emberek? Nos, az Irodalmi …
Continue reading Fából vaskarika