Képtelen történet

Mondhatnám, hogy véletlenül lettem arcfestő – de nem hiszek a véletlenekben. Az bizonyos, hogy életem legklasszabb „munkája” lett belőle, amíg nem vitte el a covid… Az első „maradj otthon” mozgalom során néhány kollégával egy kihívásba kezdtünk, hogy ne jöjjünk ki a gyakorlatból és ne legyen olyan fájó a hiány és a magány: minden napra volt …
Continue reading Képtelen történet

Rémálom – nem az Elm utcában!

„Karosszékből nézheti költözését” – hirdették oldalukon… Nos, nekem a karosszékben ülve csak a sírógörcs maradt! Pont egy hete, hogy boldogan élhetnénk új otthonunkban, de még mindig a költözés rémálmait nyögjük! Pedig profikat hívtunk – elvileg! A nevük legalábbis ez volt: Profi költöztetés… De a név sajnos nem mindig kötelez! Telefonon kaptam az árajánlatot – a koltoztetes.hu …
Continue reading Rémálom – nem az Elm utcában!

Ilyen a bal – mikor nyer!

Nézzük mindennek a jó oldalát… Mert van, most is, csak kicsit jobban bele kell gondolni! Az aktuális kormány működési mechanizmusát minden legalább résnyire nyitott szemű ember ismeri: alapszabály, hogy aki nincs velük, az ellenük van, és hogy ha nincs rá törvény, hogy azt csináljanak, amit akarnak, akkor összeütnek egyet gyorsan! El tudja valaki képzelni, hogy …
Continue reading Ilyen a bal – mikor nyer!

Kiss Ágnes: Bármi történt…

Szeretnél egy szép napot,De minden nagyon fáj.Jó szót várnál… bárkitől,De mindenki ordibál. Kirúgtak a melóbólNincs egy vasad se márBarátaid leléptekOtthon senki se vár. Bármi történt: reggel felkel a napRajtad múlik: kelj fel! Rázd meg magad.Menj tovább az úton, bárhogy is fáj,Rosszat mindig jó követ, de akarnod muszáj! Úgy érzed, hogy mindenEllened szegülBármit teszel, nekedSemmi sem …
Continue reading Kiss Ágnes: Bármi történt…

Weöres Sándor: A vén boszorkányok énekeiből

1Ki a völgyben hontalan, annak szirti trónja van. Mint gyönyörû rózsaág, övezi a gonoszság. 2Cirpegj, cirpegj, kõhegység. Hajam fáklya, övem jég. Nõvéreim póklábat,hült kígyóbõrt próbálnak. 3Arany talpam égre néz, szárnyam disznóröfögés, fátylam macskanyávogás, rõt uszályom jajgatás. 4 Megöltem a föld alatt egy kõ-szárnyú madarat. A fák gyökér-ágainem látják már szállani. 5Ha lehetnék mécses-fény,szentek talpát égetném. …
Continue reading Weöres Sándor: A vén boszorkányok énekeiből

Várnai Zseni: Csodák csodája

Tavasszal mindig arra gondolok, hogy a fűszálak milyen boldogok: újjászületnek, és a bogarak, azok is mindig újra zsonganak, a madárdal is mindig ugyanaz, újjáteremti őket a tavasz. A tél nekik csak álom, semmi más, minden tavasz csodás megújhodás, a fajta él, s örökre megmarad, a föld őrzi az életmagvakat, s a nap kikelti, minden újra él: fű, fa, virág, bogár és falevél. Ha bölcsebb lennék, …
Continue reading Várnai Zseni: Csodák csodája