Gizi néni magányosan éldegél egy körfolyosós ház földszinti lakásában. Ajtaját messziről jelzi a rengeteg növény, amelyeket minden reggel szertartásosan végig locsolgat. Állítólag beszél is hozzájuk, de ez valószínűleg csak pletyka. Talán kicsit bogarasnak tűnik, mégis mindenki szereti, ami érthető: mindig mosolyog, mindenkihez van egy jó szava, és bár már nyugdíjas, mégis állandóan sürög-forog!
Korábban raktárt vezetett egy nagy cégnél. Minden kolléga ismerte, rengeteget dolgozott. Talán nem is akadt olyan év, amelyben ne ítélték volna meg számára a “hónap dolgozója” kitüntető címét! Ennyi munka mellett még azért maradt ideje, hogy a vállalat óvodájába is bejárjon segédkezni. Nem volt családja, nem született gyermeke, így itt egyszerre élhette ki a gyermek utáni vágyát és a kreativitását: hol a karácsonyi ünneplést szervezte nekik, hol a gyerekek szülinapját, hol kézműves szakkört tartott a nebulóknak. Életének történetét – ha volt ilyen egyáltalán – homály fedi. Csak annyit lehet tudni róla, hogy most itt él a sarokban, szeretett növényeinek dzsungelében.
Közvetlenül mellette lakik Feri, a vállalkozó. Nagy forma… Igazi gentleman! Csudaszép autókkal jár legújabb divat szerinti ruháiban és minden héten bulizni megy valahova. Gizi néni nem értette, miből futja neki erre, de hát a vállalkozások világa meglehetősen távol állt tőle. Ferinek pedig esze ágában sem volt reklámoznia, hogy tulajdonképpen számlákat árul adóvisszatérítéshez, pályázatokhoz… Ahogy azt sem, hogy csodás autói lopott alkatrészekből születnek újjá. Igaz, azt azért lehetett látni, hogy néha fura alakok fordultak meg nála, és beszélik, hogy talán valami drogot vesznek tőle, de amíg a ház nyugalmát nem zavarják, addig senki sem foglalkozik velük!
A „doktorúrékról” – ahogy a Kovács házaspárt emlegetik a házban – nem sokat lehet tudni. Ablakaik többsége az utcára néz, mintha ezzel is tiltakoznának a körfolyosó által behatárolt világ ellen. Ritkán látni őket, csak a kovácsolt vassal fedett ajtó csattanása jelzi, hogy ők is mászkálnak néha. Elsőként szerelték fel náluk a rácsot, akár annak idején a telefont. Hogy orvos vagy ügyvéd? Ki tudja. Az asszony nyomában finom parfüm illat lengi be a lépcsőházat, feledtetve egy pillanatra a földszinti ismeretlen tócsa bűzét.
Gizi néni felett lakik Mari. Dadusként dolgozik abban az óvodában, ahol Gizi néni is segédkezik. Azt beszélik, annak idején ő ajánlotta be a vezetőnőnek. Kellett is a segítség, mert ugyan rendes asszony ez a Mari, aki egyedül neveli a fiát és közben gondozza a beteg anyját is, de hát nem sok helyre veszik fel dolgozni ajánlás nélkül, hiába adná be az önéletrajzát.
Az ovis munkát azonban nagyon szereti! Igaz, a pénz kevés, de szabad a hétvége és az sem jön rosszul, hogy egy kis ebédet majdnem mindig tud innen hazavinni. És az is sokat számít, hogy a gyerekek kifejezetten kedvelik az asszonyt, aki mindig mond valami vicceset nekik.
Csak a fia szégyelli kicsit az anyját, de hát a kamaszok már csak ilyenek. Ő ennél többre akarja vinni az életét – és nem is tehet mást, hiszen az anyja minden áldott nap elmondja, hogy neki sokszorosan kell mindent teljesíteni, mert cigány.
Akárcsak az a család, amelyik a kapu mellett lakik – csakhogy ők nem csendesek, sőt! Nem elég, hogy hangosan – és elképesztően csúnyán – beszélnek egymással, de állandóan ott az egész pereputty. Mint egy zsibvásár… Náluk mindig történik valami! A Józsit például a múltkor megint elvitte a rendőr, még házkutatást is tartottak náluk. A kicsik közben kint az udvaron visítoztak ijedtükben. Végül nem találtak semmit, csak egy gyanús kerékpárt. Volt róla valami papírjuk, de tény, hogy lopott volt, így talán orgazdaság lesz a vád…
A Blikk és a Ripost talán le is hozza majd, ami jól jöhet a családnak, mert kapnak érte pár forintot, ha nyilatkoznak. Ki is jönnek majd talán az újságírók, mint a múltkor! Gizi néni pont a virágait rendezte, és tévedésből előbb a Marihoz irányította őket, de egy dadus épp úgy nem kellett a médiásoknak, mint a magányos öregasszony. Még Feri sem volt elég érdekes, mert bár kaptak egy fülest, hogy a múltkor lefizetett valami rendőrt, de nincs bizonyíték, így nem hír! Nem mintha a valóság számítana, de egy esetleges sajtóperre mindig előre kell készülni…
A Józsit azonban tényleg elvitték! Most egyszerre lehet rasszista rendőrséget kiáltani, meg bűnöző cigányságot – így mindenki kedvére válogathat majd a hírekből.
Hát nem nagyszerű?