Kedves Giro-Szász András!
Tudom, értem én, hogy ez a konyakos dolog csak egy hasonlat volt, egy metafora az érthetőség kedvéért! De a hasonlat – legyen az bármily hétköznapi – csak akkor teljesíti be célját és funkcióját, ha a kommunikáció mindkét résztvevője érti és értelmezni is képes…
Nos, az ön számára a tengeri utazás, ahol épp viharba kerül a hajó, és a konyak úgy tűnik, hogy természetes, kézenfekvő hasonlatok voltak, feltehetően mindkettőhöz volt már szerencséje.
A pedagógusok többsége azonban nem hogy tengeri hajókázásra nem jut el sokszor egész életében, de egy üveg konyak megvásárlása is külön költségvetési tétel a családi kasszában!
Pedig bizonyára jól esne nekik egy-egy nehéz nap után, amikor éhbérért dolgozva lenyomták az órát a feldolgozhatatlan, ámde kötelező tananyagból, azoknak a gyerekeknek, akiket a szülők hiányában nekik kéne – minden eszköz nélkül – nevelni is. Nem lehet könnyű dolguk, és bizonyára jól esne ilyenkor hazaérve beülni egy karosszékbe, egy pohár konyakkal és egy verseskötettel, hogy töltődjenek másnapra!
Ehelyett azonban – még ha tellene is efféle luxusdolgokra – nekiállnak a másnapi óraterveknek, meg az ezerféle adminisztratív feladatnak. Hiányzások nyilvántartása, késési percek összeadogatása, tankönyvméricskélés… mikor mi akad, hogy megtöltse üres hétköznapjaikat!
Egy baj van: ezek a pedagógusok azokkal a gyerekekkel evezgetnek a háborgó Nemzeti Alaptanterv tengerén, akik majd a mi generációnkat kell, hogy eltartsák és tisztes öregkorhoz jutassák. Ehelyett önöktől – és az eddigi valamennyi kormánytól – mentőmellény és csónakmotor helyett konyakot kapnak! De még azt sem tálcán, hanem a fejükhöz vágva…
Ez lett a pedagógus-életpályamodellből 2012-ben. Kíváncsian várom a folytatást! Csak kérem, kicsit óvatosabban, mert az eddig intézkedéseiktől mintha tengeribeteg lennék – pedig még én sem jutottam el a tengerhez!
Meg is érdemlik a pedagógusok, meg egyébként a többiek isa, a sorsukat. Nem mondom Lengyeolrszágban sem könnyű, de emlékszem, mikor ily durván ki akartak cseszni velük összefogtak és a törvényes keretek között, olasz sztrájkot folytattak. Hirtelen a diákok például nem kapták volna meg az érettségi bizonyítványukat, aminek híjján senki sem jelentkezhetett volna továbbtanulni. De a bizonyítvány kiállításának és a napló lezárásának hiányában a következő osztályba sem léphetett volna a tanuló. A szülő döntötték el a vitát és a pedagógusok oldalára áltak.
Na ettől a félázsiai birkáktól ilyesmit a hazai pedagógusok azért ne várjanak.
Mammy, ez sajnos minden “életpályamodellel” így van…
[okok](#1464694) Igen, tudom… de többségét ki tudtam zárni az életemből! A gyerekeim többsége azonban még iskolás… nekem nem mindegy, kire bízom őket és mit csinálnak ott velük… hiszen az aktív napjuk nagy részét ott töltik!
Bár belegondolva néhány tananyagba – lehet, hogy jobb lenne, ha a tanárokkal közösen inkább konyakoznának a suliban! Felszabadítóbb és élet-közelibb lenne…
én is kérek életpályamodellt
Azért orsdzága válogatja,meg pedagógusai is!!
Sl.-ben a sztrájkoló pedagógusoknak beintett a kormányzat,ráadásul a sztrájk napjára nem kaptak fizetést,de a tb-hozzájárulást,meg az adót levonták a fizetésükből!Ki kellett jelentkezni a biztosítóból,aztán vissza!
Jól kib..tak velük,ráadásul nevetségessé tették őket!
Most pedig 5 napos sztrájkot hirdetnek!
Asztrájkolók majd fizetést sem kapnak arra a hónapra!!
Mindezt azért,hogy a pedagógus szakszervezet látszattevékenységét igazolják!
5.-re
A sztrájk idejére nem jár fizetés! Azt a “Szakszervezetnek” a sztrájkalapból kell folyósitania. De lefogadom bármibe, hogy a szakszervezetek nem halmoztak fel erre a céllra egy fillért sem. Az 5 napos sztrájk azt jelenti, hogy adott havi fizetésük 3/4-ét kapják csak meg, és teljesen jogosan.
Nem jut konyakra, hát nem jut!
Azért van a házi pálinka főzés!
De ennek a népnek semmi sem jó, irgumburgum!
A tengeren meg különben is rumot szokás inni, nem értem az egészet.
4-re:
megkaphatod az enyémet, ha olyan nagyon szeretnéd, szívesen lemondok róla.