Mosléknyi jólét
Este kilenc is elmúlt, mindjárt végzek! Ülök az autómban, meglehetősen elégedetten, hátradőlve várakozom: hátha lesz még valami feladat! Szégyen, nem szégyen: jó érzéssel tölt el a helyzet, hiszen már felidézni sem tudok minden alkalmat, amikor egyetlen pillanat alatt lettem megsemmisítve, de ezúttal is felálltam! Aki a halálát is túléli, attól ez jogos elvárás: kezdeni kell valamit az ajándék idővel… Bevallom, azért néha én is érzem, hogy ez így baromi fárasztó, azonban az a tény, hogy újra és újra képes vagyok rá – az nem is olyan rossz érzés!
Kissé önelégült gondolataim közepette neszezést hallok – Talán egy macska! – gondolom magamban, hiszen a hatalmas parkolóban egyedül foglalom a helyet. De a zaj forrása nagyon is kétlábú: egy hajléktalan épp a McDonald’s szemeteséből próbált ételhez és italhoz jutni.
Teszi mindezt a járvány utáni első „szabad” napon!
Tény, hogy a hónapokig tartó bezártság után hirtelenjében kiszabadult emberek tisztességgel megrohamozták a végre üzemelő étterem teraszát, amit a szemetes is jól jelzett: szinte folyt ki belőle a különféle zacskók, dobozok, poharak tömkelege…
Már látványnak is iszonyat, amit cseppet sem szépít meg a „végre újra szabad” érzése, inkább azt üzeni: a karantén alatt nyomokban felbukkanó emberi értékek exponenciális sebességgel tűnnek el a semmibe…
Hogy mennyit tud erről az az ember, aki ebben a szemétdzsungelben ételt és italt próbál magának keríteni – nem tudhatom. Szerettem volna megszólítani, de nem mertem! A várakozási időmnek nem én szabtam meg a végét, és tudtam, ha elkezdek vele beszélni, hiába csipog majd a telefonom, hogy mennem kell! És ráadásul azt tapasztaltam: vékony jég itt a segítő szándék, hiszen érdemben nem tudsz tenni, és bár általában jónéven veszik, ha valaki véletlenül még észreveszi bennük az embert – az ilyen szélsőséges helyzetekhez nem szeretik a közönséget! Márpedig guberálni nem egy felemelő érzés, mégis lehet (álszent módon) egyfajta sajátságos kincsvadászatként tekinteni rá, és néha talán valóban felbukkannak kincsek is a kukák mélyéről! Csakhogy ez itt nem egy szimpla kuka, hanem egy étterem szeméttel vegyített – gusztustalan és nem mellékesen: veszélyes! – mosléka! Ide nem azért túr bele valaki, mert találhat egy számára még megfelelő lábbelit, egy még eladható bizsut, hanem azért, mert rohadtul éhes!
Éhes, és akár ezt is képes elfogyasztani – meg is tette – hogy ételhez jusson!
Európában, Magyarországon, Budapesten… 2020-ban, egy világra szóló járvány után! Egy gazdaságilag szárnyaló országban, ahol „köztudottan” nincs szegénység, mindenkinek jut étel!
Kár, hogy ez az ember nem tudott erről, így elégedetten hörpintette fel valakinek a kóla-maradékát!
Neki senki nem mondta, hogy fel kell állni valahogy… ellenben ő a bizonyíték, hogy a kormány néha igazat is mond: „egy magyar sincs egyedül” – nos valóban! Ő tényleg nincs egyedül! Sok-sok sorstársa van, szerte az országban!
Discover more from MammyPress Média
Subscribe to get the latest posts sent to your email.

Csak annyit kellett volna kérdezni tőle hogy miért lett hajléktalan! Ha férfi volt akkor 80%ra biztos hogy asszonyka vitt mindent a válás után mert újra felült a faszhintara. Ha akartál volna segítettél volna, de te sietsz pedig nincs is munkád mert a rohadt Orbán elvette állítólag. Szánalmas hazudozó vagy.
@a nagy hohohorgász: vagy ha ne adj isten elitta vagy eljátszotta a házát. Vagy verte a családját és azért rakta ki jogosan a szüret az asszony arról is a kormány tehet? És akkor a Fidesz a demagóg?! Bmeg te nem lettél okosabb… Van elég hajléktalan szálló kajával? Van? Bemennek? Nem. Mert lopnak a társak. A kormány tehet róla? Nem igazán…. Hahaha
@a nagy hohohorgász: elég lett volna az is hogy kiviszed Bécsbe mert ott a bab is hús, megirta a zsindex… Hahaha
@a nagy hohohorgász: nna, kisöreg te is felültél a f@ßhintára—>szájjal…?