Pintér Sándor részére

Eredetileg egy nyílt levelet akartam írni, de már a megszólításnál elbuktam… Kedves? Na ne! És tisztelni sem igazán tudom, márpedig én őszintén szeretek írni, ezért nincs mögöttem mostanában szerkesztőség… Marad annyi, hogy “Pintér Sándor részére” Azt gondolom, önnek aligha dobbant meg a szíve, amikor rendelkezett arról, hogy mostantól a kismamáknak… Tovább olvasom

Szeretetgyilkosság – és gyilkos szeretet

Régen – a sötét középkorban is – az alapján ítéltek meg egy falut vagy várost, hogy hogyan bánik a koldusaival… Ma a koldusok helyzetét törvény „szabályozza” – én pedig inkább az alapján alkotok véleményt, hogy hogyan törődik az idősekkel és a gyerekekkel. Nos, nézzük – avagy: egy hétvége két híre,… Tovább olvasom

„Kis(s) Da Vinci nem vagyok…”

…képet fest’ni sem tudok! 🙂 De szeretek mindenféle képekben gyönyörködni, hagyni, hogy magukkal ragadjanak, kiszakítva a valóságból, elrepítve messzi tájakra, hajdani időkbe… És szeretek magam is fotózni, festeni mindenféle képeket, amelyekről néha azt remélem, talán valaki másnak is okozhat egy-egy kellemes pillanatot – de valójában sohasem látom őket elég jónak…. Tovább olvasom

Rúgni azt nagyon tudunk!

Jó, nem feltétlenül mindenkinek lehet labdába, de nem is azért lettünk a stadionok országa, mert focistáink az egekbe emelték hírnevünket. A berúgás az már sokkal jobban megy – na, nem a focikapuba, és már nem is a sarki kocsmában: jobb szeretünk zugivóként titokban küzdeni a legtöbb alkoholista országának címéért. Felrúgásban… Tovább olvasom

Angyalgyár: Őt sem látta senki!

Csepreg. Egy kisváros Kőszeg közelében. Jártam már arra… kastély, tó… van mindenféle szépség, és alig több mint háromezren élnek ott. Nézem a város weboldalát: tájékoztatnak a hőségriadóról, lomtalanításról, népszámlálásról – mint bármelyik rendes város önkormányzata. Arról, ami ott mellékesen történt – nincs szó! Keresem, hogyan tálalták ezt a szégyenfoltot, azonban… Tovább olvasom

KATA-s(z)trófa

Mégis: kinek az érdeke? Egy gyilkossági nyomozás során gyakran felmerül ez a kérdés… Most közel félmillió embert – igen, a katás vállalkozó is az, csak másodsorban lett adócsaló – szóval közel félmillió embert nyírtak ki. Talán érdemes megnézni, hogy ez kinek volt jó… Azt mondják, jó nekem Mármint nem nekem,… Tovább olvasom

Vajon mikor jönnek a rendőrök?!?

A kormány által hozott törvény kiskapukat is tartalmazott. Nem tudni, ki rakhatta bele, hiszen ők mindig tökéletest alkotnak, híresek az átgondolt, hatástanulmányokon nyugvó jogalkotásukról. Azt hiszem… Na jó, én nem – de sokan tényleg ezt hiszik. Szóval ez a tökéletest alkotó kormány létrehozott egy törvényt, aminek hatására vállalkozók százezrei vagy… Tovább olvasom

Csókold meg, KATA-m!

Nem szeretem a Katát! Mármint az erre a névre keresztelt adónemet. Igazságtalannak tartottam. De tény: sok embernek ez jelentette a mentsvárat ahhoz, hogy munkát teremthessen magának, hogy megélhetést találjon, vagy akár ahhoz, hogy az ilyen-olyan szürke-fekete munkaviszonyok helyett végre nyugodtan alhasson. És most nincs tovább… De nehogy azt higgye valaki,… Tovább olvasom

A mesének vége…

Nem kéne irkálnom… de ez a párhónapos öncenzúra miatt felgyülemlett bennem pár gondolat – és vagy magamban rágódom, vagy kiírom – hátha kaptok egy másik látószöget. Mindenekelőtt: mire számítottatok? Próbáltam követni a kampányt annak ellenére, hogy a kiválasztott személye számomra nem volt elfogadható. (Ezt sajnos az indulók mindegyikéről el tudtam… Tovább olvasom

Kampányzáró 2022

Kampányzáró 2022

Hónapok óta hallgatok – legalábbis ami a közélet helyzetét illeti. Legfeljebb egy-egy hozzászólás volt tőlem, egy adott helyzetre, de semmi több! Pedig néha úgy éreztem, megfulladok, ha nem mondhatom el, „mi bántott hazafelé menet”. Nem is tiltotta senki, magamat korlátoztam! Öncenzúra. Mert azt, amit gondolok, ezúttal nem akartam közkinccsé tenni,… Tovább olvasom