Blahafíling 2018

A Blaha mióta az eszemet tudom, különleges hely volt – a város szíve. Egykor a Nemzeti Színház helye. Már rég megváltozott a hangulata, korábban is írtam róla. Ezúttal éjjel kellett ott várakozzak…  Hat felnőtt négy gyerekkel… Talán észre se venném őket, ha nem üvöltene a zene. Épp Majkát nyomnak… A férfiak táncolnak, két-három percenként összepacsiznak. Felszabadultan …
Continue reading Blahafíling 2018

 

Köszi, Feró – nagy voltál!

Köszönöm, hogy már az első számoktól kezdve bekerültem egy időhurokba, és újra tizenéves tininek érezhettem magamat. Nem csak egyszerűen a kort idézted meg, de úgy ugráltam és énekeltem, mintha tényleg fiatalabb lennék bő három évtizeddel… Köszönöm, hogy negyven éve hallgatom a dalaid, és még mindig ugyanazt érezhetem alattuk, mint egykor…! Mert – és ezt is …
Continue reading Köszi, Feró – nagy voltál!

 

RIP-Rock

Nem tisztem minősíteni senki produkcióját, nem az én dolgom eldönteni, hogy kinek mi tetszik. Hogy a saját világomba kit engedek be, arról pedig a távirányítóval vagy a jegyvásárlással döntök – és szeretem azt hinni, hogy a közönség is így tesz. Persze nem mindig, de az egy másik történet… Most sokkal inkább azon gondolkodom, melyik a …
Continue reading RIP-Rock

 

Volt egyszer egy(-két!) rock szentély

…de elküldték a PeCsába! Majd azok után, hogy legendák „robbantottak” a színpadán – most egyszerűen lerombolják azt is… Hogy hogyan tovább? Ki tudja! Emlékszem, ifjúságom hajnalán majdnem poppernek lettem kikiáltva! Az ok egyszerű: ez a hajviselet nem csak jól állt, de elegendő voltam hozzá én is, és a hajam is. Vékony lábaimon a répanaci lényegesen …
Continue reading Volt egyszer egy(-két!) rock szentély

 

Tombol a fesztivál…

…és tombolnak körülötte az indulatok! Én pedig csak kapkodom a fejemet… Tavaly már volt egy C+ Fesztivál, ahol mi is jelen voltunk – igaz, utolsó pillanatban estünk be, gázsiról szó sem volt. Csak zsűritagságra készültünk… de nekünk épp lemondtak egy bulit, nekik lett egy lyuk, szívesen mentünk, mert zenélni akartunk!  

 

Az új tag: Dezsőke!

Mondanám, hogy „de jó volt”, és – alapvetően optimista lévén – próbálom is keresni azt a kis momentumot, ami jó volt ezen az estén… De nincs! Na jó, talán az a néhány ismerős arc, vagy az a tény, hogy együtt voltunk… Elismerem, az se volt egy jó indítás, hogy már reggel óta rosszul éreztem magam, …
Continue reading Az új tag: Dezsőke!

 

Időutazás – egy pokolba tartó vonattal

“Eljön testedért, eljön a lelkedért” – nos, az enyémet el is vitte… És egy pillanatra újra az a tinilány voltam, a Dési Huberből, akinek a nyolcvanas évek elején kisorsolták a tagságiját… Vikidál Gyula frissen levágott hajából egy tincs – ez volt a jutalom! Mióta először hallottam, azóta imádom a hangját! Ma is az ország legjobb …
Continue reading Időutazás – egy pokolba tartó vonattal

 

Ez a hajó elment…

…vagy legalábbis: megváltozott névvel, megváltozott funkcióval létezik tovább – a megszokott jó kis “BlueRiver” megszűnt létezni! A László nappal egybekötött búcsúkoncertet a Bajnok Rock Team adta – akik már oly sok estét színesítettek meg ebben a különleges környezetben. Jó este volt… jó hely volt… jó volt! További képek az estéről itt találhatóak!  

 

MetalWar Tour 2014 – Balatonszemes

Nehéz úgy jó fesztivált csinálni, hogy az ember sírni szeretne, de közben jó hangulatot kell csináljon! Nehéz úgy fesztivált csinálni, hogy az, aki megálmodta, létrehozta, megszervezte most egy felhőn ülve szemléli, hogy teszi-e mindenki a dolgát…Igazán elégedett lehetett: a sok könnyes szem és a néma ölelések mellett a közönség avatatlanabbik része – akik nem tudták, milyen …
Continue reading MetalWar Tour 2014 – Balatonszemes