Emlékezünk vagy elmegyünk mellette… de 32 éves lett e tény… Nem kerek, nem is különleges évforduló – talán a választási eredmények árnyékában bújkáló “Paks II” dosszié teszi mégis kiemeltté ezt a megemlékezést! 32 éve ezekben a napokban a Svéd készülékek fura dolgokat jeleztek, és mi még nem is sejtettük, milyen… Tovább olvasom
Gyermekként – az “átkosban” cseperedve – egy vágyam volt: a szabadság! Ennek persze a politikához semmi köze nem volt! Ha nem is egyedi, de szokványosnak semmiképp nem mondható életkörülményeim váltották ki, hogy csak egy dolog lebegett a szemem előtt: mielőbb szabadnak lenni, a saját életemről magam rendelkezni! Együtt nőttem fel… Tovább olvasom
Egy kicsit kezd elegem lenni abból a tényből, hogy az ország fel – és meg! – lett osztva, balosokra és jobbosokra. Szeretném mindenek előtt megjegyezni, hogy minden tiszteletem az egy kézzel, vagy egy lábbal élőké – de haladni két lábbal, dolgozni két kézzel lehet a leghatékonyabban! MINDKETTŐRE szükség van! Nem… Tovább olvasom
Kedves Politikusok!Nézzétek és lássátok: ilyen az, amikor valakinek őszinte gondolatai vannak a világról! Ahhoz nem kell papír, nem kell jegyzet, nem kell stáb… Nektek azzal sem sikerül! Ezért tartunk itt… És kedves saját népét lehülyézők!Igen, tragikomikus videók sorával lehet bizonyítani, hogy mennyi primitívnek mondható ember(i reakció) van országunkban! De mielőtt… Tovább olvasom
Egyebet se hallok egy hete! Nem lehetne már ezt befejezni?!? Igen, vannak emberek, akik már fájóan buták! Amikor a fiatal történész lány a brüsszeli utasításra bevezetendő arab számokra azt mondja, hogy “hát én másképp látom, mert történész vagyok”, akkor igen, megértem az indulatokat! De senki nem úgy születik, hogy buta… Tovább olvasom
– Szégyellem hogy magyar vagyok! – Hallottam a tömegből egy jólszituált középkorú hölgy szájából, miközben a tüntetésen csatlakozni készültünk a többiekhez. És bárcsak azt mondhatnám: nem tudom ez milyen érzés, én büszke magyar vagyok! De sajnos ez nem igaz… Az elmúlt években a büszkeség elkopott, a remény elfogyott! Az első… Tovább olvasom
Tisztelt – és kevésbé tisztelt – Ellenzéki Vezetők! Köszönjük a kampányt, az elmúlt éveket, és legfőképp a 2018-as Választások eredményeit! Tudjuk, néhányan már posztotokról lemondva el is hagytátok a süllyedő hajót, de mi – több mint kétmillió ellenzéki szavazó – itt kell maradjunk és együtt kell élnünk munkátok… Tovább olvasom
Nézem az utcán az üresen vigyorgó plakátokat… Felidézik bennem az elmúlt hetekben oly sokszor végighallgatott lózungokat: pont olyan értelmetlenek voltak, mint ezek a kampányfotós vigyorok, így urnazárás után! Éjszaka van, szinte fájó a csend… de nincs szó, amivel megtörhetném! A körútra érve már zajosabb a helyzet: senki nem tudja, miért,… Tovább olvasom
Igen, migránsokat akarok, most! Nem, nem őrültem meg, csak elfogyott a türelmem! Hónapok óta hallgatom, hogy micsoda rettenet lesz itt, ha “bejönnek” – eközben azt látom, hogy már rég itt vannak, igaz: lassan nem mernek utcára menni… Hogy mást ne mondjak: orvost lassan már alig találni mást (a magyar dokik… Tovább olvasom
Emlékszem, amikor kicsi voltam azt tanultuk, hogy Magyarország Közép-Európában fekszik. (Azóta kicsit a Balkán felé sodródtunk, de az egy másik történet…) Megtanultuk az országokat, azok fővárosait, jellemző tulajdonságait. A szomszédos (szocialista) országokét részletesebben, a távolabbiakat futólag. És megtanultuk a “legfontosabbat”: míg nálunk épül és virágzik a szocialista nemzet, addig a… Tovább olvasom