Gondolkodom, tehát… – avagy a szabad döntés megoldóképlete

Adva van egy probléma, kérdés – mindegy, hogy társadalmi, gazdasági, családi vagy épp személyes – célszerű körbejárni minden oldalról. Nem érthet mindenki mindenhez, több szem pedig többet lát – ezért fontos, hogy legyen egy grénium, amely segít ebben. És mert el kell dönteni, melyik A Megoldás, ezért kell egy döntéshozó…… Tovább olvasom

Nyitnikék!

Kis kertemben élvezem a tavaszt… Nyitnikék! – hallgatom a széncinege énekét, miközben a Híradó csatornától függetlenül hol a vasárnapi zárva tartástól, hol annak eltörlésétől hangos! Az emberek pedig hol azért akarnak tüntetni, mert zárva – hol azért, mert nyitva vannak az üzletek! Ebből is látszik, hogy nem lehet könnyű a törvényalkotók… Tovább olvasom

Történelmi erőszak…

Csak kapkodom a fejemet és már nem értek semmit sem… Van valaki, aki eddig a nemzet hőse volt, és kiderült róla valami… És hirtelen ettől felborult a világ, megbojdult a tér-idő kontinium?!?Ötven éve elkövetett valaki valamit, amiért elkapták, és a törvény ítéletett mondott felette. Letöltötte büntetését, és bár a bűnét… Tovább olvasom

Az én Árpi bácsim

Azt a nagyon megtisztelő feladatot kaptam, hogy szervezzek egy megemlékezést a tiszteletére… Boldogan mondtam rá igent, mert – nem tudtam, mit vállalok, és mert – nem sok embert tudok a politikai életből szeretni és tisztelni, de Göncz Árpádot maximálisan! És azt gondolom, hogy ezzel sokan vagyunk így, ezért különösen nemes ez… Tovább olvasom

Emberség tükrében

Kacagó gyerekhangra kaptam fel a fejem… Hat-hét éves gyerekek szaladgáltak és bohóckodtak két-három esztendős társaiknak, néha egyet-egyet ralizva a kisebbek babakocsijával. Bevallom: felüdülés volt ez a zaj, afféle zene füleimnek a nagyváros hangzavarában… Nézem a boldogan szaladgáló gyerekeket, akik – úgy tűnik – a világ minden tájékán egyformák! Ők ugyanis… Tovább olvasom

Szivárványos forradalom

– Te lecserélted már a profilképed? – teszi fel a kérdést az egyik legismertebb közösségi portál, és egyre többen válaszolhatnak igennel, hiszen sorra bukkannak fel a szivárványba ölelt ismerős arcok. Alapvetően tetszik a dolog! Már csak azért is, mert szeretem a színeket, az árnyalatokat, a szivárványról pedig a természet adta… Tovább olvasom

Józan ész: vasárnap (is) zárva!

Nem, nem tudok leszállni a témáról! Mert olyan életvitelt élek, amely mellett naponta vág arcul az új rendelkezés, súlyos pénzeket dobok ki miatta az ablakon, és igen szépen felfejlesztettem általa a káromkodási szókincsemet! És azért sem tudok leszállni a témáról, mert „végre” egy sokakat érintő kérdés kapcsán lehetőségem nyílik rávilágítanom,… Tovább olvasom

Én sem vagyok Charlie!

Így igaz – nem vagyok Charlie! És nem is tudnék azonosulni vele, mert bár a humor minden megnyilvánulásának nagy kedvelője vagyok – a szatírát, karikatúrát egyenesen imádom –, de már-már szélsőségesen kerülöm a szélsőségeket! Nekem ráadásul nem kell Párizsig repülni, itthon is bőven van olyan média, amelyet egyszerűen: nem olvasok!… Tovább olvasom

Párizs – a lövöldözések városa

Párizs. Romantika, szerelem, sanzonok… Eiffel-torony, Notre Dame, vagy egy séta a Szajna partján… Esetleg a szabadságharcok… Nagyjából ezek jutottak eszébe mindenkinek a város nevét hallva – eddig. Pontosabban 2015 január 7-ig, mert azóta Párizs a lövöldözéseknek, a túszdrámáknak, a gyásznak lett a szinonimája! Érthetetlen, és felfoghatatlan átváltozás, amely úgy kezdődött,… Tovább olvasom

Üzenet az X-ből

Sorra bukkan fel minden oldalon a hír: mekkora „beszólás” volt az RTL Klub és Szörényiék részéről, hogy a századik X-Faktor adás tiszteletére elénekelték, hogy “Miért hagytuk, hogy így legyen” – és ezzel jól „megmutatták” a kormánynak, hogy mit gondolnak… Nos, Hölgyeim és Uraim: nem kéne ennyire naivnak lenni, és mielőtt a… Tovább olvasom